Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)
VINCZE DÁNIEL: Az egri vilajet kolduló rabjainak szerepe a török-magyar diplomáciai és társadalmi érintkezésekben
1677-ben azonban török részről végleg betelt a pohár: ezen év októberében Muszli egri pasa Koháryhoz írott levelében határozottan kijelentette, hogy ezen túl nem engedélyezi újabb rabok koldulónak állását, továbbá nem ad ki hitleveleket, amely cselekedetét a végvidéken nagy pusztítást okozó, megfékezhetetlen rabok tetteivel indokolta.87 E mellett arra kérte a magyar főkapitányt, hogy a maga részéről ő se adjon ki újabb hitleveleket, és kijelentette, hogy „az magiar rabokot is mi falukon nem jártattiok hanem le vágattiok mint országh pusztítókot Kgtek se jártássá az török rabokot ”.88 Azt azonban hozzá kell tenni, hogy amíg a csapatokban kószáló rabok a lakosságra jelentettek nagy veszélyt, addig a magányosan kóborló — gyakran összekoldult javaikat maguknál hordók viszont a náluk lévő summa miatt voltak annak kitéve, hogy támadások célpontjává váljanak - a sorstársi közösség, a mindennapok könnyebbé tétele, és talán a kóborlók személyes biztonsága is közrejátszott kis mértékben abban, hogy ezen személyek csoportokba szegődve kezdték el a végvidéket járni. 1677-ből - abból az évből, amelyben tetőztek a koldulok túlkapásai - származik az a feljegyzés, amely ellentétben a széles körben ismert történésekkel, egy rab ellen elkövetett visszaélésről emlékezik meg. A forrás arról tájékoztat, hogy Füleken egy török földről szökött szegénylegény több embert is kifosztott, köztük egy kolduló rabot is, a mohamedán oldal pedig a tolvaj elfogását és megbüntetését, továbbá a sértettől elvett pénz visszaküldését követelte Kohárytól.89 Ám nem csupán szegénylegények, hanem a magyar portyázó végváriak is többször követtek el sérelmeket a sarcukért kilincselők kárára. 1679-ben például magyar vitézek 100 tallért vettek el egy rabtól, amelyre válaszul az egri pasa a magyar rabok Egerbe való visszahozatásával, és a koldulok útjainak felfüggesztésével fenyegetőzött.90 A túlkapásokkal kapcsolatban felmerülhet a kérdés, hogy vajon melyik nemzet tagjai követtek el több visszaélést a hódoltsági falvak kárára? A magyarok is ugyanolyan erővel pusztították volna, vagy csak a törökök voltak kíméletlenek az idegen ország idegen és szemükben egyben hitetlen népességével szemben? Mint már említettük, forrásaink egyaránt szólnak a gyakran 87 „Jól meg értettük minemű nagy nyomorúságban vagion az szegheny hódoltság, mind az két részről való rabsag miatt kik kodulós névéi rontiak es pusztitiak az szegénységhet MÓL, M. Cl228, 12087. Musztafa egri pasa Koháry Istvánhoz, 1677. október 10. 88 U.o. 89 MOL, M. Cl229, 12277. Muszli egri pasa Koháry Istvánhoz, 1677. június 25. 90 Szederkényi, 1891.226. 167
