Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)
VINCZE DÁNIEL: Az egri vilajet kolduló rabjainak szerepe a török-magyar diplomáciai és társadalmi érintkezésekben
vei az sarcát nem tudta időre összegyűjteni, így a szökés mellett döntött, amihez azonban előbb férje segítségével meggyilkolta az őt felügyelő személyt.37 A hozzá hasonló szökevényeket rendszerint mindkét fél visszaszolgáltatta,38 aminek általában a kezesek is érthetően heves szorgalmazói voltak. így történt ez 1664-ben is, amikor egy szökött magyar rab ügyében keresték fel a testi épségüket féltő egri kezesek a kassai haditörvényszéket, majd a nádort is annak visszaszolgáltatása ügyében, amely kezdeményezésük bizonnyal sikerrel is járt,39 ám volt példa arra is, amikor a rab volt urai foglyukat már nem kapták, vagy kaphatták vissza, viszont megelégedtek annak sarcával is.40 Érdemes röviden megemlíteni az egyes várak tömlöceiben lévő, koldulásra ki nem engedett, vagy még ki nem váltott rabok sorsának alakulását is, amelyre egy 1677-ben Koháry Istvánnak írt levél világít rá. A nevezett forrásban az egri várban raboskodó magyarok hosszasan ecsetelik nehéz helyzetüket, és hangoztatják a törökök kemény bánásmódját, majd arra kérik kapitányukat, hogy a velük szembeni szigorú, néha erőszakos tettek miatt a Füleken lévő török rabokat tiltsa el a szabad sétálástól, a városba, piacra menéstől, kenyér koldulástól, hadd érezzék ők is nehéz helyzetük súlyát.41 A sarccal kapcsolatban azonban meg kell jegyezni, hogy egyes rabokért nem csupán rabtársaik, hanem szabad emberek és városok is kezességet vál37 A megölt kísérő és az elszökött asszony sarcát a törökök viszont későbbiekben a kezeseken akarták behajtani, aminek ügyében a rabok Wesselényi nádorral is felvették a kapcsolatot. Izsépy Edit: Az egri törökök fogságába esett magyar rabok kiváltásának és szállításának problémái. In: Az Egri Múzeum Évkönyve, 11-12 (1974) 162. 38 Abban az esetben, ha a másik oldal még sem volt együttműködő, különböző retorziókkal próbálták meg őket jobb belátásra bírni. Ismerünk azonban olyan különleges esetet is, amikor a magyar fél a hódoltságbeli települések, és az ottani helyi magyar hatóságok segítségét kérte az ilyen típusú ügyekkel kapcsolatosan. Wesselényi Ferenc füleki főkapitány például 1653-ban arra adott engedélyt a jászberényieknek, hogy egy bizonyos, az adott szava ellenére megszökött rabot a város lakói bárhol megfoghassanak és törvénybe idézhessenek. Botka János: Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVII. századi történetéhez. Szolnok, 1988, Szolnok Megyei Levéltári Füzetek 11. 265. 39 Izsépy, 1974. 162-163. 40 Izsépy, 1974. 163. 41 Szederkényi, 1891.227. Az egri börtön minden bizonnyal kívül esett a korabeli vendégmarasztaló helyek listáján. Evila Cselebi török utazó leírása szerint a pasa palotája előtti térről nyílt a vár két föld alatti börtöne, amibe 50 lépcsőn keresztül lehetet lejutni, a tömlöcö- ket pedig a „pokol mélységéhez” hasonlította. Karácsony Imre: Evila Cselebi török világutazó Magyarországi utazásai 1664-1666. Török-magyarkorí Történeti Emlékek. II. osztály. írók. Bp., 1908, 114-115. 157
