Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)
VINCZE DÁNIEL: Az egri vilajet kolduló rabjainak szerepe a török-magyar diplomáciai és társadalmi érintkezésekben
laihattak.42 Ennek egyik szélsőséges esete az volt, amikor maga az egri pasa adott kölcsön egy Résztelek nevű falunak,43 hogy az kezességet vállalhasson és előleget fizethessen öt magyar hitlevélre való kiengedéséért, majd pedig amikor a település a későbbiekben nem törlesztett a pasának, az válaszul durván megfenyegette a falu lakosságát.44 Annak érdekében, hogy az érintett felek minél pontosabb képet kapjanak foglyaik anyagi helyzetéről - és az így kicsikarható maximális összeg nagyságáról - nem ritkán még a kémkedés eszközét is bevetették.45 Hiba azonban még a legprecízebben működő gépezetbe is gyakran csúszhat — vagyis fennállt az esélye annak, hogy vagy az informátorok tévednek, vagy pedig a fogságba esett katonák kinn maradt társai próbálják meg hamis hírek terjesztésével segíteni baj társukat, akire túl sok sarcot róttak. Ezt szemlélteti egy 1677-es példa is, amelynek során egy Kara Musztafa nevű rabot akartak minden bizonnyal nem kis összegre megsarcolni magyar fogvatartói, amelyet arra a hírre alapoztak, amely szerint állítólag ő volt az Egerhez közeli Verpelét falu ura. A fogoly otthon maradt társa viszont a kirótt sarc csökkentését kérte azt bizonygatva, hogy tévedés történt, és a kérdéses település nem a nevezett rabé, hanem egy özvegyasszonyé.46 A magyar fél engedett is a török kívánságának, és lecsökkentette a kivetett összeget 300 tallérra, amelyet azonban Kara Musztafa még mindig sokallhatott, mert hamarosan már arról értesülhetünk, hogy a nevezett fogoly ekkor már olyan szegénynek tartotta magát, hogy állítása szerint mindössze 100 tallér kifizetésére tudott volna ígéretet tenni.47 42 Pátffy, 1997. 38. így volt ez 1670-ben is, amikor egy, a hódoltságban élő jobbágyot háborgattak a magyar végváriak egy török rab ügyében, aki a bujáki aga szerint valójában nem is volt kezese a kérdéses török rabnak. Pátmány, 1984. 63-64. Haszán bujáki aga Koháry Istvánhoz, 1670. október 4. 43 Település Szatmár megyében 44 Izsépy, 1962. 54. Mehmed egri pasa Résztelek falujához, 1668. 45 Varga, 1991. 126-127. A magyarokhoz hasonlóan a törökök sem bíztak a foglyok vallomásaiban, ezért gyakran kémek vagy vándor vásárosok útján igyekeztek felderíteni az adott rab anyagi hátterét. Izsépy, 1974. 161. 46 ,, El hiszié Ngod hogi Verpelétnek nem eő az Ura, hanem égi eözvegy Asszoni, [...] igi azért Verpeléthez Kara Musztafának bizoni semmi közi nincsen". MOL, M. C1229, 12242. Musztafa egri szpáhi Koháry Istvánnak, 1677. július 17. 47 Kara Musztafa a rá szabott 300 tallér helyett ekkor már csak százat ígért, „mit ha el nem fogad, [a magyarfél-VD.] sarcz nélkül ott hal meg". Szederkényi, 1891. 224. Hasszán egri alajbég Oláh János füleki hadnagyhoz, Dátum nélkül. 158
