Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

SARUSSI KISS BÉLA: Német katonák a 16. századi magyar végvárakban. A végvárakban állomásozó német katonák származási helye, motivációik

csehországi katonáknak is, akik a magyar várakban és Raminger csapatában is nagyobb számban fordultak meg, mint Lodron ezredében. Ugyanakkor a német gyakorlattal párhuzamosan megjegyezhető, hogy német zsoldosok bizony Magyarországra is jöttek messzi vidékekről. Másrészt - mint annyi más vonatkozásában a magyar végvárrendszer esetében -, itt is érvényesült egyedi sajátosság. Először is kiemelhető, hogy nem jellemző, hogy egy helyről és időben, egy adott alkalommal többen is bekerültek Magyarországon szolgáló alakulatba. Ebből természetesen az is következik, hogy bár néhány tartomány - elsősorban Alsó-Ausztria és a dél-német tartományok -, általában több katonát bocsátottak ki, mint más térségek, de arányuk még így sem közelíti meg a Lodron ezredébe toborzott tiroliak több mint 50%-os arányát. Ennek véleményem szerint a bécsi toborzási hely az oka. A bécsi helyszín ugyanis kedvező lehetőséget nyújtott mind az uralkodónak, mind a zsoldos jelölteknek. Ez a terep lehetővé tette, hogy a katonákat toborzó személynek (vagy azért mert az uralkodó tisztviselője volt, vagy azért, mert uralkodói megbízásra toborzott), a tartomány fejedelmével (az uralkodóval) ne kelljen egyezkedni a toborozásról, illetve a város ellenkezését is könnyen el lehetett hárítani. Bécs város, mint uralkodói székhely önmagában jelentős vonzerőt gyakorolt a német nyelvterületen élő zsoldosokra. Egy kalandvágyó német fiatal nagy biztonsággal indulhatott Bécsbe, ha azt akarta, hogy gyorsan alkalmazást kapjon. A magyar hadszíntér mind a végvárakban, mind a mezei seregekben - mint ahogyan azt a murányi, ónodi és kanizsai, valamint Jakob Raminger csapatának példáján láthattuk - állandó kínálatot jelentett számukra.

Még egy kérdéssel érdemes foglalkozni a bemutatott jegyzékek kapcsán. A murányi gyakorlat, valamint a kanizsai és a Raminger-féle mustrajegyzék is utal arra, hogy a katonákat egészben vagy részben az uralkodó fegyverével látták el. De más adatok is azt mutatják, hogy a végvárakban szolgáló német katonák nem a felszerelt és jól kiképzett Landsknechtek közül kerültek ki. Az 1556-ban Bécsújhelyen toborzott mezei sereg fegyverrel való ellátását a bécsi hadszertárból kellett megoldani.30 Június végén Bemard Hamerle bécsi főhadszertáros azt a parancsot kapta, hogy adjon a Bécsújhelyen mustrált gyalogosok ezredesének, Kari Haidnak annyi lándzsát (Knechtischer spieß),

30 Az uralkodó parancsai Bernhard Hamerle bécsi főhadszertáros részére. ÖStA HKA Gedenkbücher Österreichische (Niederösterreichische) Reihe (GBÖ) Bd. 75. fol. 257v. 1556. június 27. és Uo. fol. 264r. augusztus 6. ill. fol. 264v. augusztus 8.

127