Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

SARUSSI KISS BÉLA: Német katonák a 16. századi magyar végvárakban. A végvárakban állomásozó német katonák származási helye, motivációik

amennyi szükséges. Ezen kívül adjon Haidnak még 500 darab szakállast (haggen), és annyi puskaport és ólmot, amennyit Hagen igényel. Tíz nappal később már 700 darab szakállast és ehhez tartozó felszerelést kellett kiadnia, két napra rá pedig parancs ment a főhadszertárosnak, hogy annak a két-há- rom zászlóaljnyi német gyalogosnak, akiket Bécsújhelyen az uralkodó biztosai mustrálnak, adjon 80-90 felszerelést/páncélt, illetve adja át a tisztjeik által kért felszerelést. Az osztrák Gedenkbuch-sorozatból még számos példát lehetne hozni arra, hogy a bécsi, vagy valamely más hadszertárból kell toborzott katonákat fegyverrel ellátni.31

De nemcsak a fegyverellátásukat kellett megoldania a központi kormányzatnak. Ennél nagyobb problémát jelentett a katonák élelemmel való ellátása, illetve az, hogy a toborzott zsoldosok nehezen tudtak alkalmazkodni a magyarországi éghajlati viszonyokhoz, így igen nagy számban és gyakorisággal betegedtek meg. 1576-ból van arra adat, hogy a Komáromban állomásozó kétszáz német puskásból sok a beteg, akik már nem tudnak fegyvert fogni.32 Erről Andreas Kielman főkapitány - amint megtudjuk - korábban jelentést tett, de ez alkalommal tíz katonát fel is sorol a mellékelt jegyzékben, akiknek eszerint már semmilyen hasznát nem látja. Teljes körűen elszámolt velük: zsoldj ükből az élelmet és az ellátmányt, valamint a számukra kiosztott fegyverek értékét levonta. Mivel a fennmaradó összeg kevés (gar schlecht) lett, arról kért utasítást, hogy elküldje-e őket, vagy maradjanak, amíg erőre kapnak. A kimutatás szerint a tíz zsoldos Hans Ackerman egységében szolgált április 3. és október 7. között, 6 hónap és négy napig. Mindegyikük német volt, és egyenként 24 rft, 32 kr-t szolgáltak meg. A legtöbbet, 20 rft 39 kr-t, Hans Schimpkestől „in Profandt, lehen und wehm”, a legkevesebbet, 9 rft 44 kr-t, Hans Löhnertől vontak le. A teljes kifizetésre váró

31 Egyes várakban szolgáló katonák fegyverzetének előteremtésére még ebbe a kötetbe három utasítást is bemásoltak. Parancsok a győri (föl. 198r. 1556. március 13.), a pápai (föl. 200v-201r. 1556. március 19.) és a szigetvári (föl. 417r-v. 1557. szeptember 25.) őrség ellátására. (Utóbbinál azt is megjegyzik, hogy ennek összegét le kellett vonni Zsoltijukból). A zsold terhére átadott naturáliák (hadfelszerelések is) kapcsán a korábban megfogalmazottakkal ellentétben Kenyeres István jelezte, hogy ezeket mindig levonták a zsoldból. Kenyeres István: Hans Unterholtzer felső-magyarországi hadi fizetőmester és ismeretlen számadásai (1594-1602). In: Redite ad cor. Tanulmányok Sahin Tóth Péter emlékére. Szerk.: Krász Lilla - Obomi Terézia. Bp., 2008.

32 ÖStA HKA HFU RN 33 Konv. 1576 Okt. föl. 154r és 157v. Andreas Kielman komáromi főkapitány Ernő főherceghez. Komárom, 1576. október 9.

128