Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)
SARUSSI KISS BÉLA: Német katonák a 16. századi magyar végvárakban. A végvárakban állomásozó német katonák származási helye, motivációik
A zsoldosok 53,4%-a, 259 fő a tiroli térségből érkezett a sereg felvonulási útja mellé. Ezek közül 32 zsoldos Sterzingből, aminek nemcsak az az oka, hogy a város közel esett a felvonulási útvonalhoz, hanem az is, hogy a helyi bányászlegények számára a spanyol szolgálat - a környéken korábban jelentős ezüstbányászat visszaesett - megélhetési lehetőséget jelentett. Az elő-ausztriai területekről kevesen, a zsoldosok mindössze 2,3%-a érkezett, aminek oka nyilván a nagyobb távolság lehetett. Valamivel többen jöttek a szomszédos sváb birodalmi körzetből (ezen belül számosabban két nagyobb városból, Augsburgból és Ulmból), a bajor birodalmi körzetből (18,6%). Már sokkal kevesebben (6,2%) a belső-ausztriai területekről (Karintia, Stájer, Krajna és Görz), s a frank birodalmi körzetből 4,3%. A toborzott katonák 5,3%-a kapcsán nem lehet jellemző származási területet kiemelni, mindenesetre sok olyan helyszín tűnik fel, mint a magyar hadszíntérre eljutott németek esetében is (egyetlen zsoldos pedig Nyitráról érkezett). Edelmayer arra a megállapításra jutott, hogy a toborzás vonzáskörzete igen nagy, másrészt nagy mértékű a társadalom alsóbb rétegeinek jelenléte a toborzottak között.28 Ugyanő Peter Burschel kutatásaira hivatkozva kiemeli, hogy ez a helyzet a birodalom északnyugati részein is egészen hasonló volt. Reinhard Bauman szerint a délnémet területekről (Allgäu, Schwaben, Oberschwaben) és a bódeni tó melletti területekről Voralbergből és Tirolból származik a Landsknechtek többsége.29 A felnémet birodalmi városokból származók egyébként magyarázzák azt a mára már egyre inkább igazolt vélekedést, hogy a Landsknecht jelenség miért hasonlít annyira a német városokban működő céhszervezetekre, miért oly jelentősek a Landsknecht létformában a polgári-kézműves tényezők. Ugyanakkor úgy véli, hogy nem világos ezen zsoldosok miért is hagyták el szülőföldjüket, és csak azt valószínűsítette, hogy ezekben a városokban erős hagyománya a Landsknecht katonáskodásnak. A magyar vonatkozású jegyzékek esetében is egyértelmű néhány tanulság. Rázsó Gyula (és Szántó Imre) azon megállapítását, miszerint a zsoldosok a magyar végvárakba a Német-római Birodalom és az osztrák örökös tartományok területéről érkeztek, a murányi, az ónodi és a kanizsai helyzet is igazolja. A bécsi helyszín ugyanakkor kedvezett a sziléziai, morva- és 28 Edelmayer szerint a fiatalok számára már maga a zsoldossereg vonulásának látványa is jelentős csáberőt jelentett. Uo. 261. 29 Reinhard Bauman: Landsknechte. Ihre Geschichte und Kultur vom späten Mittelalter bis zum Dreißigjährigen Krieg. München, 1994. Különösen: 62-71. 126
