Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

SARUSSI KISS BÉLA: Német katonák a 16. századi magyar végvárakban. A végvárakban állomásozó német katonák származási helye, motivációik

tartományok alattvalói és a német birodalom szolgáltatták. [...] A viszonylag túlnépesedett Németország tízezrével dobta Európa harctereire a katonaanyagot. A verbuválok dobszavára a bomló feudalizmus talaján egzisztenciájukat vesztett személyek - állás nélküli vagy rosszul fizetett mesterlegények, szegény nemesek kisebbik, vagyontalan fiai, a földesúri szolgáltatás elől menekülő jobbágyok vagy kalandvágyó fiatalok - jelentkeztek katonai szolgálatra, akik létüket ezáltal a hadsereghez kötötték.” Szántó Imre egyúttal kiemeli, hogy a 16. század második felében megnőtt a német zsoldosok száma, a kisebb várak őrsége viszont általában magyar volt.5 A 16. század jelentősebb magyarországi városai ugyan német többségűek voltak,6 tudjuk azonban, hogy ezek népesség-utánpótlásra szomltak. H. Németh István a kassai polgárok és katonák együttélésének bemutatásakor bizonyította, hogy a városban állomásozó német katonák új migrációs forrást jelentettek a „saját reprodukciójára képtelen város” számára,7 ahová jórészt azok a katonák települtek, akik valamely kézműves mesterséget űztek a seregben, de közönséges zsoldosok, valamint tisztek is polgárjogot kaphattak a várostól. A betelepülők a Német-római Birodalom területéről (többek között Nümbergből, Stuttgartból, Meissenből, Elzászból) és Sziléziából kerültek a Kassára. A polgáijog megszerzését sokszor egy-egy városi özveggyel kötött házasság útján érték el.

Jelentkezik az a vélemény is, hogyha a forrásokban „német” zsoldosokkal találkozunk, akkor azok hivatásszerűen katonáskodó, magasabb harcértékű és ebből következően magasabb fizetéssel rendelkező katonaságot jelentenek.8 Ez leginkább Kelenik József tanulmányaiban jelenik meg, aki meggyőzően tudta bizonyítani, hogy a magyar végvárak hadszer- és „fegyver”-táraiban már a 16. század közepétől kezdve mind mennyiségben mind összetételében megjelennek azok a tűzfegyverek, melyek a nyugat-európai hadszíntereken is.9 O volt az is, aki Szántó Imre után, - ha röviden is — foglalkozott a német katonaság harcértékével. Egy 1990-ben megjelent — a tizenötéves háború

5 Szántó, 1980. 62.

6 Engel Pál: Szent István birodalma. Bp., 2001. 219-220.

7 H. Németh István: Kassai polgárok és katonák a 16. században. (A hadsereg beköltözésével járó társadalmi és közigazgatási jelenségek a felső-magyarországi városok életében, a Mohácsot követő évtizedek során.) 183-185. In: Levéltári Közlemények 68. évf., (1997) 1-2. sz. 143-198.

8 Kelenik József disszertációmhoz írt bírálatában fogalmazott így.

9 Kelenik József. A kézi lőfegyverek jelentősége a hadügyi forradalom kibontakozásában. HK 1991/3. 80-121., 1991/4. 3-51.

116