Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

HORN ILDIKÓ: Magyar végvári tisztek erdélyi karrierlehetőségei a 16. század második felében

Thomyi Jánossal kihalt, Anna nevű fiúsított lánya pedig Szentesi Literatus Györgyhöz ment feleségül. 1564-ben már mindkettőjüket néhaiként említették, és egyetlen fiúk, Tamás az anyja családi nevét használta: szentesi Thomyi Tamásként szerepelt I. Ferdinánd adománylevelében.29 Thomyi Tamás elsősorban Szentesen belül igyekezett megerősíteni a po­zícióit: 1560-ban 34, 1561-ben csak 25, viszont 1564-ben már 46 porta után fizetett.30 A területet azonban a szultán és a király egyaránt adóztatta, így a csökkenő jövedelem, a török fenyegető közelsége és a családi hagyományok miatt Thomyi Tamás is a gyulai várban vállalt szolgálatot. Az első ismert adat 1562-ből származik, ekkor ötlovas tisztként szolgált, 1564-ben már hat lo­vas tartozott alá, és Bánffy György kapitánysága alatt első tisztként szerepelt a várőrség névjegyzékében.31 Az 1566-os ostrom idején már Bánffy György századában első tisztként harcolt. Gyula eleste után 1566-ban Erdélybe me­nekült. További sorsát 1572-ig nem ismerjük, de feltehetően vagy a Báthory családnál, vagy a fejedelem udvarában szolgált. 1572 januárjában ugyanis Báthory István kíséretében, mint aulae familiáris érkezett Brassóba.32 Mint a fejedelem udvari lovasságának a tagja, Békés ellen harcolt 1575-ben, és egyike volt azoknak, akik az augusztusi országgyűlésen, ahol Békés Gáspár hívei fölött ítélkeztek, az ítéletlevelet aláírta.33 Hűségéért és vitézségéért ju­talmul 1576 februárjában Báthory István Thornyinak adományozta Puszta­kamarást és Szombattelke egy részét, amelyet hűtlenné vált rokonától, Thelegdy Mihálytól kobozott el.34 Amikor Báthory István elfoglalta a len­29 I. Ferdinánd adománylevele, Bées, 1564. április 4. közölve: Vörös Mihály: A bajnokok vég-Gyula várában. S. a. r„ jegyz.: Szentmártoni Szabó Géza. Gyula, 2005, (Gyulai Füze­tek 15. Szerk.: Erdmann Gyula) 118-119. 30 Barta Gábor. Szentes története a középkorban és a török hódoltság idején. In: Tanulmá­nyok Szentes város történetéből. Szerk. Labádi Lajos. Szentes, 2001, 49-178. 31 Thomyi Tamás személyével a róla készült Vörös Mihály-féle verses históriának köszönhe­tően többen is foglalkoztak: Eckhardt Sándor: Toronyi Tamás. In: Irodalomtörténeti Köz­lemények, 1965 597-598.; Uő.: Egy régi magyar hősi ének a ponyván. In: Irodalomtörté­net, 1952 58-68; Imptom József: Toronyi Tamás. In: A gyulai Erkel Ferenc Múzeum jubi­leumi évkönyve. Szerk.: Dankó Imre. Gyula, 1960, 61-66. 32 Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király levelezése. I. S. a. r.:, Veress Endre. Ko­lozsvár, 1944, 175. 33 EOE II, 565-566. 34 Báthory Kristóf egy évvel későbbi megerősítése tartalmazza az eredeti oklevél szövegét. Beszterce, 1577. január 25. Román Országos Levéltár Kolozs megyei Igazgatósága, Ko­lozsvár, Kemény család levéltára, nr. 115/1. 60. Mivel a beiktatásról szóló jelentést Thornyi 107

Next

/
Thumbnails
Contents