Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

HORN ILDIKÓ: Magyar végvári tisztek erdélyi karrierlehetőségei a 16. század második felében

gyei trónt, Thomyi Erdélyben maradt, és Báthory Kristóf mellett folytatta pályafutását. Katonai tapasztalatainak és érdemeinek köszönhetően hamarosan magas pozícióba jutott: Tompa István 1578-ban bekövetkezett halálával megüresedett a karánsebesi és lugosi báni tisztség, amelyre Báthory István december 10-én Thomyi Tamást nevezte ki, és egyben neki adományozta a Fehér megyei Magyar-Gál, Gáltő, Fahíd, és Szentmiklós részjószágokat, királyi jogokkal s az ott lévő két udvarházzal együtt.35 A karánsebesi és lugosi bánra a honvédelemben és a határ-diplomáciában igen fontos és sokszor nehéz feladat hárult. FIárom fontosabb vár, és körülbelül háromezer katona fölött rendelkezett. Fenn kellett tartania a jó szomszédi viszonyt a temesvári pasával, miközben állandó konfliktusforrást jelentettek a törökök jogtalan adóztatási és falufoglalási törekvései, valamint mindkét fél részéről a várkatonaság túlkapásai, határsértései. Thomyi a keménykezü, határozott bánok közé tartozott, igyekezett a hódoltatásnak gátat szabni, és ez, bánságának vége felé, az éppen feszültebbé váló diplomáciai viszony idején, a Portán is téma volt. A mindenkori bán kémhálózatot is működtetett, mert a hódoltságról, a törökök szándékairól pontos és friss információkkal kellett ellátnia az erdélyi diplomáciát. Rátartozott a helyi jogszolgáltatás és a kereskedelem felügyelete is. Ez utóbbi azért is fontos, mert egyrészt igen jelentős volt, és nagy jövedelmet hozott a törökökkel folytatott határmenti kereskedés, másrészt Karánsebes kereskedelmi csomópont, aranybeváltó- só- és marhalerakó hely, a külföldi kereskedők, akiknek tilos volt az országba marhát behozni, itt adhatták el az áruikat. A bánnak minden erejével meg kellett akadályoznia a csempészetet, különösen a sócsempészek ellen vívtak nagy harcot. Ennek a vallásilag, etnikailag heterogén területnek igazgatása tehát nem könnyű feladat, amelyet a fejedelmek - Antonio Possevino szavaival - „csak rendkívül ügyes és megbízható emberre bízzák, s akkor is kitüntetés gyanánt.”36 Fliva- talát 1587-ben bekövetkezett haláláig töltötte be. Tholdy Petronellával kötött házasságából született fiai fiatalon meghaltak, de Zsófia lányának köszönheelvesztette, 1579 februárjában Báthory Kristóf ismét megerősítette az adományt, és a beiktatást újra elvégeztette. A lánya által örökölt birtokok felsorolásából tudjuk, hogy ezen kívül is kapott birtokot: Udvarhelyszéken az oroszhegyi részjószágot. MÓL, Gyulafehérvári Káptalan Országos Levéltára, FI Libri Regii, 3. ff. 114-116.; 6, ff. 231-232.

35 MÓL FI Libri Regii, 6, ff. 231-232.

36 Pesty Frigyes'. A Szörényi bánság és Szörény vármegye története. Bp., 1878, I. 65-66, 300-302, 445-447, és Antonio Possevino della Compagnia di Giesü, Transilvania (1584) Ed.: Andrea Veress. Bp., 1913, 219 (Fontes Rerum Transylvanicarum III).

108