Veres Gábor - Berecz Mátyás (szerk.): Hagyomás és megújulás - Életpályák és társadalmi mobilitás a végváriak körében - Studia Agriensia 27. (Eger, 2008)

HORN ILDIKÓ: Magyar végvári tisztek erdélyi karrierlehetőségei a 16. század második felében

gyei trónt, Thomyi Erdélyben maradt, és Báthory Kristóf mellett folytatta pályafutását. Katonai tapasztalatainak és érdemeinek köszönhetően hamaro­san magas pozícióba jutott: Tompa István 1578-ban bekövetkezett halálával megüresedett a karánsebesi és lugosi báni tisztség, amelyre Báthory István december 10-én Thomyi Tamást nevezte ki, és egyben neki adományozta a Fehér megyei Magyar-Gál, Gáltő, Fahíd, és Szentmiklós részjószágokat, ki­rályi jogokkal s az ott lévő két udvarházzal együtt.35 A karánsebesi és lugosi bánra a honvédelemben és a határ-diplomáciában igen fontos és sokszor ne­héz feladat hárult. FIárom fontosabb vár, és körülbelül háromezer katona fö­lött rendelkezett. Fenn kellett tartania a jó szomszédi viszonyt a temesvári pasával, miközben állandó konfliktusforrást jelentettek a törökök jogtalan adóztatási és falufoglalási törekvései, valamint mindkét fél részéről a várka­tonaság túlkapásai, határsértései. Thomyi a keménykezü, határozott bánok közé tartozott, igyekezett a hódoltatásnak gátat szabni, és ez, bánságának vé­ge felé, az éppen feszültebbé váló diplomáciai viszony idején, a Portán is té­ma volt. A mindenkori bán kémhálózatot is működtetett, mert a hódoltság­ról, a törökök szándékairól pontos és friss információkkal kellett ellátnia az erdélyi diplomáciát. Rátartozott a helyi jogszolgáltatás és a kereskedelem felügyelete is. Ez utóbbi azért is fontos, mert egyrészt igen jelentős volt, és nagy jövedelmet hozott a törökökkel folytatott határmenti kereskedés, más­részt Karánsebes kereskedelmi csomópont, aranybeváltó- só- és marhalera­kó hely, a külföldi kereskedők, akiknek tilos volt az országba marhát behozni, itt adhatták el az áruikat. A bánnak minden erejével meg kellett akadályoz­nia a csempészetet, különösen a sócsempészek ellen vívtak nagy harcot. Ennek a vallásilag, etnikailag heterogén területnek igazgatása tehát nem könnyű fel­adat, amelyet a fejedelmek - Antonio Possevino szavaival - „csak rendkívül ügyes és megbízható emberre bízzák, s akkor is kitüntetés gyanánt.”36 Fliva- talát 1587-ben bekövetkezett haláláig töltötte be. Tholdy Petronellával kötött házasságából született fiai fiatalon meghaltak, de Zsófia lányának köszönhe­elvesztette, 1579 februárjában Báthory Kristóf ismét megerősítette az adományt, és a beik­tatást újra elvégeztette. A lánya által örökölt birtokok felsorolásából tudjuk, hogy ezen kí­vül is kapott birtokot: Udvarhelyszéken az oroszhegyi részjószágot. MÓL, Gyulafehérvári Káptalan Országos Levéltára, FI Libri Regii, 3. ff. 114-116.; 6, ff. 231-232. 35 MÓL FI Libri Regii, 6, ff. 231-232. 36 Pesty Frigyes'. A Szörényi bánság és Szörény vármegye története. Bp., 1878, I. 65-66, 300-302, 445-447, és Antonio Possevino della Compagnia di Giesü, Transilvania (1584) Ed.: Andrea Veress. Bp., 1913, 219 (Fontes Rerum Transylvanicarum III). 108

Next

/
Thumbnails
Contents