Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Tudomány és hagyományőrzés - Studia Agriensia 26. (Eger, 2008)
VÉGVÁR ÉS KULTÚRA A 16. SZÁZADBAN - SARUSI KISS BÉLA: Murány szerepe a reformáció terjesztésében
STUDIA AGRIENSIA 26, 2008 Sarusi Kiss Béla MURÁNY SZEREPE A REFORMÁCIÓ TERJESZTÉSÉBEN' A 16. század közepétől folyamatosan kiépülő végvárrendszerben sok végvár több mint hadászati létesítmény: egyes várak közigazgatási, hadiigazgatási, gazdasági központok is voltak. Most egy olyan végvári szerepet igyekszem bemutatni, amely sem gyakorinak nem mondható, sem forrásadottsága nem terjedelmes: Murány meglehetősen egyedi és érdekes szerepét a Gömör vármegyében folyó protestáns hitterjesztésben. A központi kormányzat számára fontos volt, hogy az erkölcsi rend fennmaradását ne csak felettesi katonai kényszerrel, hanem az egyház által előírt törvények betartatásával is biztosítsa, aminek nyilvánvaló eszköze volt, hogy a várakban állandóan lelkész tartózkodjon. Ennek ellenére a magyar- országi várakról a birodalmi rendek részére az 1576-ban készített 123 várat tartalmazó és az 1582-ben készített 117 várat tartalmazó végvári összeírások egyáltalán nem említik a várakban szolgáló papokat és lelkészeket,1 2 márpedig bizonyos, hogy például Komáromban és Győrben még ortodox pópát is tartottak a naszádosok mellett. Győrben annak ellenére sem szüntették meg 1586-ban a rác pópa státuszát, hogy a rác katonák száma ekkorra már jelentősen csökkent, így még 1597-ben a német és a magyar prédikátor mellett egy rác pópa is szolgált a magyaróvári különleges katonai személyek között.3 Murány 1549-től egészen 1602-es zálogba adásáig Habsburg kézen volt, amely időszak alatt a meglehetősen nagy önállóságot élvező kapitány (később a 1 Jelen közlemény a 2006. évi egri várkonferencián elhangzott előadás jegyzetekkel bővített változata. 2 Pálffy Géza'. A magyarországi és délvidéki végvárrendszer 1576. és 1582. évi jegyzékei. In: Hadtörténelmi Közlemények 108. (1995) 114-185. p. 3 Pálffy Géza: A császárváros védelmében. A győri főkapitányság története 1526-1598. Győr, 1999. 185-186. p. 93
