Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Tudomány és hagyományőrzés - Studia Agriensia 26. (Eger, 2008)

VÉGVÁR ÉS KULTÚRA A 16. SZÁZADBAN - R. VÁRKONYI ÁGNES: Végvár és kultúra

döglenek a halak. Feltette a napjainkban környezetünk pusztulása miatt egyre gyakrabban elhangzó kérdést: mit tegyünk? Hagyjuk abba a bányászatot? Akkor az élet olyan szintjére süllyedünk vissza, amelyet ma már nem tudnánk elviselni. Nincs más utunk, mint hogy megismerni a hegyek, erdők, ércek törvényeit, s úgy bányászni tovább, hogy ne pusztítsuk el a természetet. Ne haljon meg annyi ember a bányákban. Mivel Magyarországról szerzett ismeretei szerint sehol a világon nincs annyi bányászözvegy, mint a magyar bányavárosok nagyon veszélyes bányáiban, volt asszony, akinek 3-4 férje is a tárnában vesztette életét. 14

Agricola leszűrt tapasztalatai elődei felfogásától eltérő világlátásából következnek, új időtudatban gondolkozott: a jövő érdekében a jelen viszonyain kell változtatni a múltbéli tapasztalatok alapján. Mindazzal együtt, amit a reneszánsz magával hozott, lassan és feltartóztathatatlanul átalakult az emberek viszonya az időhöz; nagy érték lett az egyén rendelkezésére álló idő, megváltoztak a jelen, múlt, jövő viszonylatai és egész életvitelüket meghatározta.

Az idő fogalma az ókortól foglalkoztatja az emberiséget, művészeti ábrázolása, szimbolikus kifejezése a római kortól kezdve nyomon kísérhető. A keresztény világ, Szent Ágoston óta, az idő döbbenetes élményében élt, hierarchikus és önmagába záródó időtudatban, s bár a szakrális idő, a kalmárok ideje, az agrár idő társadalmi csoportok szerint differenciálta az emberek viszonyát az időhöz, a lényegen nem változtatott.15 A koraújkori időtudat több tényező együtthatásából alakult ki. A reneszánsz neoplatonista filozófiája, a csillagászat fejlődése, a technikai tökéletességre fejlesztett órák elterjedése, az utazások, az élet végességének élményei az univerzum végtelenségével szemben, és a kor új kihívásainak követelménye, a hatékonyabb munka, a felgyorsult életritmus sok mással együtt mind hozzájárult, hogy a koraújkor embere másképpen gondolkozik az időről, mint középkori elődei. Mindez természetesen alig észlelhető kölcsönhatásban, lassan alakítja át a társadalom időhöz való viszonyát. A 16. század folyamán az európai országokban általában teret hódit a mérhető idő, értéke átalakul, hatása az élet minden területén, következésként a kultúrában is érzékelhető lesz.

14 Georgius Agricola: De re metallica. Libri XII. Basel 1556. Vö. Tizenkét könyv a bányászatról. Ford. Becht Rezső. Szerk., bev., lábj. Molnár László. Bp. (1985) 38kkl.

15 Újabban nagy irodalommal: Borhy László: Par dormis est caelo. A tér és időszimbolika elemei a római császárkori boltozat és kupoladíszítő művészetben. Bp., 2007.

15