Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Tudomány és hagyományőrzés - Studia Agriensia 26. (Eger, 2008)

VÉGVÁR ÉS KULTÚRA A 16. SZÁZADBAN - R. VÁRKONYI ÁGNES: Végvár és kultúra

u.n. hadügyi forradalom folyamán gyorsan fejlődnek a tűzfegyverek, kisebbek, kevésbé díszesek és hatékonyabbak lesznek az ágyúk, másfajta a félelem, a régi gyógyító eljárásokkal kezelhetetlenek a megégett, szétroncsolt sebesültek, új térlátást kívánnak az olaszbástyásra, fülesbástyásra átépített várak." Az állandó hadsereg lendületet ad a fegyvergyártásnak és a ruha iparnak. Gazdagodnak a kikötővárosok, a hadseregszállítók és a bányavállalkozók. Létrejönnek az új típusú bankok, a hitelkonstrukciók, a kereskedőtársaságok és elindul hosszú útjára a nyomtatott sajtó, messze ható következményeivel együtt.11 12 Kiépülnek az uralkodói és főúri udvarok, s a szétsugárzó olasz reneszánsz a különböző égtájakon és országokban a helyi adottságokkal áthatva sajátos arculatokat ölt.

Az újdonságokban tobzódó átalakulást természetszerűleg konfliktusok, traumák kísérik. Az új világlátás egyik fontos jellemzője, hogy az ember addig nem tapasztalt távlatokban ismeri fel a természet szépségeit és ugyanakkor az ipari fejlődés, a nagyléptékű háborúk következtében megéli, hogy igényei között addig felfoghatatlanul nagy ellentétek feszülnek. Egyfelől a felfokozott mértékben használja a természetet, ami rombolással jár. Másfelől a természet olyan értékeire ébredt rá, amelyek őt új gyönyörűségekkel, örömökkel ajándékozzák meg, és élete egész minőségét átalakító élményekkel töltik el. Meg kell tehát őriznie. A végvár rendszer a síkvidék és hegyvidék találkozásánál a vizek és erdők védelmi vonalán épült ki, s minden addiginál jobban igénybe vette természeti környezetét. Használni és védeni kellett egyszerre. 13

Georgius Agricola, német humanista tudós nemcsak, hogy átélte ezt a konfliktust, 1550-ben megírt és 1556-ban Baselban kiadott művében világosan megfogalmazta a feloldás útját is. A „De re metallica” című, a bányászatról és a kohászatról írt alapvető könyvében elmondja, hogy nagyon sokat szidják a bányászatot, mert megváltoztatja a természetet, kiirtja az erdőket, elűzi az énekesmadarakat. A bányászat megfertőzi a vizeket, és a folyókban meg11 Kelenik József: A hadügyi forradalom és jelenségei Európában és a magyar királyságban a XVI. század második felében. In: Hagyomány és korszerűség. 27-41. Perjés Géza: Zrínyi Miklós. Második kiadás. Bp., 2002. 61-64, 155-157.

12 G. Etényi Nóra: Hadszíntér és nyilvánosság. A magyarországi török háborúk hírei a 17. századi német újságokban. Bp., 2003.

13 Kelenik József: A kanizsai védelmi övezet és természetföldrajzi adottságai a XVI. század 70-es éveinek végén. In: Végvár és környezet. Szerk. Petercsák Tivadar és Pethő Ernő. Studia Agriensia 15. Eger, 1995. 163-172.

14