Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Tudomány és hagyományőrzés - Studia Agriensia 26. (Eger, 2008)

KATONAI HAGYOMÁNYŐRZÉS A 21. SZÁZADBAN - PÁVAY TIBOR: Lovagi kultúra, lovagi kéziratok

De ha nem lennénk még eléggé tanácstalok e téren, Frances Gies meglátásai tovább mélyíthetik aggodalmunk, hogy megérthetjük a lovagság lényegét.

Gies rámutat9, hogy a sokak képzeletében élő ’Sir ’ megszólítású, fényes páncélzatú, lovon ülő, tornákon hadakozó, szerelmet valló és magányos küldetésekre induló (lovagi 'quest j, várával s háznépével hűbéri esküt valló és mindhalálig hűséges lovag képe statikus egészként szemlélve: hamis. A ’Sir’ jelző kései angol fejlemény, akár francia megfelelője, a ’Messire’; s az előbbi cím ma is létezik egy alkotmányos monarchiában. A fényes páncél valóban létezett, de a filmekben oly sokszor tévesen látható, teljes merev vértezettel borított lovag majd csak a 15. század elején jelenik meg, mikorra a lovagság kora már leáldozóban van10, megjelentek a tűzfegyverek és halványodni kezd a lovagság általunk tárgyalt eszménye. Miként ezt Arany János mondja el költői ihletettséggel Lajos király szájába adva e szavakat a Toldi estéjében:

„Hajt az idő, nem vár: elhalunk mi, vének,

Csak hire marad fenn karunk erejének:

Más öltőbeli nép, más ivadék nő fel,

Aki ésszel hódít, nem testi erővel, lm az ész nemrég is egyszerű port talált,

Mely egész hadakra képes szórni halált;

Toldi vagy nem Toldi... hull előtte sorban:

Az ész ereje győz abban a kis porban! ”

9 Frances Gies: Knight in History. U.K., Harper Perennial, 1986.

10 Mint erre Kenneth Fowler is rámutat könyvében (Kenneth Fowle: Medieval Mercenaries. Volume I: The Great Companies. Blackwell Publishers, Oxford, 2001.), a fényes teljes páncélzat mint haditechnikai újítás a XIV. sz. végén kapcsolatba hozható a (főként Itália területén működő) kompániák működésével. Ismeretes, hogy az Itáliában tevékenykedő Sir John Hawkwood, Hugh Mortimer ill. idővel a mi Toldi Miklósunk által vezetett zsoldos csapat az „Alba Societas” (am. Fehér Csapat) nevet viselte. Az elnevezés az általuk viselt páncélról ered, amelyet egy spanyol forrás, Pero Lopez de Ayala krónikája említ 1366-ban. Az Ayala által emlegetett „la gente blanca” kemény, fényesre polírozott lemezpáncélzatot viselt, ami a napfényben fehéren ragyogott. Ez a fajta páncélzat a következő évszázadban széles körben elterjedt - 15. századi s azt követő krónikaképeken rendszeresen visszaköszön. Ld. még a következő könyvismertetőt: Sebők Ferenc: Középkori zsoldosokról. In: Aetas történettudományi folyóirat. 20. évf. 4. sz. / 2005. 111. Rázsó Gyula: A zsoldosintézmény kezdetei Magyarországon a XIV. században. HK. 1960/2 107—43. Lukcsics Pál: Magyar zsoldosok a pápaság szolgálatában HK. 1932.

127