Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig - Studia Agriensia 25. (Eger, 2006)

Üveggyártók, üveges céhek, üvegárak

hogy miért tartott egy-egy templom színes üvegeinek az elkészítése évekig, s miért került tekintélyes összegbe. A XIV-XV. században a finomabb üvegárú ritka volt, ezt jelzi az is, hogy Brassóban, 1514-ben az üveget latra mérték, és ha a szükség úgy hozta még zálogba is adták.2*5

Természetesen a kor üveggyártóinak kereskedniük is kellett. A magyarországi üvegkészítő mesterek kénytelenek vásározni áruikkal, mert az üvegolvasztók sehol sem működtek egész évben, s általában csak az ország hegyvidéki, s erdőkkel borított területén üzemeltek, távol a forgalmasabb piacoktól. Ezért nem lehet még a XIV-XVI. században a kalmár és az iparos között válaszfalat húzni, s ezáltal, az ipart a kereskedelemtől elválasztani. Az üvegkészítő mesterek piacozására példa lehet a zágrábi Grèce hegyen lakó Bartho- lomeus Italicus vitripar, akit 1438-ban útközben háza népével (segédeivel), amikor a vásárról jött kirabolták és kétezer forint értékű árúját elorozták.285 286 Az is elgondolkodtató, ha az előbbi üvegesnek 2000 írt értékű árúja maradt a vásár után, mekkora és milyen értékű készlettel indulhatott útnak.

Az üveges ipar egyes területeinek (gyártás, üvegfestés, ablaküveg készítés) a fent említett átjárhatósága a XIV-XV. században, felvet egy kérdést. Mikor kezdődik az egyes területek specializálódása. Mindenképpen később, mint Itáliában vagy Franciaországban, mert üvegiparunk nem tekintett még ekkor olyan nagy múlt285 SÁGHELYI Lajos 1938. 92.

286 H.GYÜRKY Katalin 1989. 215.

98