Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig - Studia Agriensia 25. (Eger, 2006)
A századfordulótól az első világháború végéig
Település magyar német román szlovák cseh-morva horvát rutén lengyel vend szerb egyéb összes magyarul tud S S 20. Sajószent- péter 324 13 5 153 7 212 505 364 72,0 21. Salgótarján 338 6411 1414 376 90,8 22. Szeles- tyehuta 39 40 68 214"154 91 59,0 23. Szikla 2 240347 17 36,1 24. Szinóbánya 31 15325371 121 32,6 25. Szolyva 6 13179 247 29 61,7 26. Tamásd 3 50 10 5 472 33 45,8 27. Técső 45 2 2 49 48 97,9 28. Terebes- fej érpatak 17 25 1 116 23 "83 51 61,4 29. Tokod 31 2161 31117 81 69,2 30. Újbánya 5 1341 261 29 47,5 31. Zagyvapál- falva 33 1117 38" 72 50 69,4 32. Zayugróc 4 25305 10344 60 17,4 33. Alsó- daruvár 15 54 1 7 27 271132 35 26,5 34. Hum na Suthli1 "6869 1 1,4 35. Vocin 6 778 46 222 3 3137 23 16,7 Összesen 1625 784 112 2671 259 122 61 67 4 3 9 5717 2819 49,3 Sokkal differenciáltabb képet nyerünk akkor, ha az 1910. évi népszámlálás hivatalos adatai alapján az üveggyári alkalmazottak nemzetiségi összetételét, az anyanyelvre vonatkozó adatok alapján vizsgáljuk meg. Az összes dolgozó közül a magyar anyanyelvűek aránya 28,4%, a németeké 13,7%, a románoké 2,0%, a szlovákoké 46,7%, a cseh-morváké 4,5%, a horvátoké 2,1%, a ruténeké 1,1%, a lengyeleké 1,2% volt. Mindössze 0,1% a szerb és vend nyelvet beszélő munkásoké, s az összes üvegiparban dolgozó munkás majdnem fele szlovák hutás volt, alig egyharmada volt csak magyar ajkú, s alig egyhetedre tehető a német nemzetiségű munkavállalók aránya. A szlovák, magyar és német munkások alkották az összes üvegipari alkalmazott kilenctizedét (88,8%). Miután a hazai üvegipar 1920 előtt még fatüzelésre rendezkedett be, ezért az erdővel borított hegyvidéki területen helyezkedtek el, vagyis elsősorban nemzetiségiek lakta területre estek. 1910-ben csak 6 olyan vállalat működött, 198
