Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig - Studia Agriensia 25. (Eger, 2006)
A századfordulótól az első világháború végéig
amelyek 1920 után is Magyarországhoz ország területéhez tartoztak. Ezek a gyárak—Ajka, Párád, Sajószentpéter, Salgótaiján, Tokod és Zagyvapálfalva-voltak, amelyek 1910-ben az összes hazai üveggyártó telep 15,4%-át tették ki. Az első világháború kitörése előtt, — bár erre vonatkozó hivatalos adatunk nincs, - a magyarországi üveggyárak egy jelentős részét a nemzetközi tőke ellenőrizte, pontosabban német, osztrák és cseh gyárosok kezében volt. Elkezdődött, de még nem ért véget az üveggyártó ipar földrajzi átrendeződése. A változások hátterében az 1867-es kiegyezés utáni ipari fejlődés és a vasútépítések keltette változások álltak, amelyek a magyarországi ipar új térbeli szerkezetének a kialakulásához vezettek. A gyárak modernizálása a kőszéntüzelésű-, majd gáztüzelésű kemencék építését eredményezte. A vállalatok tömegtermelése, a jelentős nyers- és fűtőanyag szállítások következtében a vasutak és szénbányák közelébe helyeződött át. Ezen új központok a városokba koncentrálódtak, ahol egyszerre volt adott a vasúti szállítás lehetősége, a tőke, a munkaerő és a fogyasztópiac. A világháború kitörése üveggyárainkat súlyos helyzetbe sodorta. A termelést tovább kellett csökkenteni, egyes üzemeket bezártak. Azok a vállalatok, amelyek folytatták a termelést, a bevonultatások miatt fokozatosan elvesztették a szakmunkásaikat. A háborús terhek növekedésével egyre nehezebben lehetett nyersanyagot beszerezni, majd a fellépő tüzelőanyag és szénhiány okozott súlyos fennakadásokat. A katonaság a főútvonalak közelében települt gyárak szállításait is korlátozta azáltal, hogy a frontra induló katonai szállítmányok a vasúti közlekedésben elsőbbséget élveztek. A háború következtében üzemek sora szüneteltette a termelését, egy részük redukált termelés fenntartásával próbálta átvészelni a nehéz időket. Az 1918 őszén bekövetkező katonai összeomlás, a történelmi ország szétesése, a cseh, román és szerb katonai megszállás után, az 1920-ban aláírt trianoni béke szerint a már megszállt területeken maradt vállalatok az utódállamok birtokába jutottak. A békekötés következtében üveggyáraink 85%-a más államok területére került. A világháborút követő gazdasági pangás és területi veszteségek következtében 1921-ben üvegtermelésünk a hazai szükségletek 20%-át tudta kielégíteni, de még 1931-ben is még csupán az igények 60%-át volt képes ellátni. Az 1920 után szükségessé vált az ágazat teljes újjáépítése és újjászervezése. E kérdések megválaszolása viszont már egy másik könyv főbb kérdései lehetnek. 199
