Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig - Studia Agriensia 25. (Eger, 2006)
A századfordulótól az első világháború végéig
Bél, Búzás, Feketeerdő, Herencsvölgy, Kőtelep, Lednicróna, Málnapatak, Párád, Regéc, Rimakokova, Szinóbánya, Szolyva, Tamásd, Técső, Tokod és Alsódaruvár üzemei voltak. Mindössze egyetlen olyan vállalat létezett 1910- ben (Felsőszemye), ahol az alkalmazottak több mint a fele volt nő. Tudjuk, hogy a gyárak gyermekmunkásokat is alkalmaztak, köztük fiatalkorú leányokat és fiúkat egyaránt. Ezek száma a hivatalos népszámlásából nem deríthető ki. A gyermekmunkások alkalmazásának kérdésére az Elet az üveghuták árnyékában c. fejezetben még külön visszatérünk. A történelmi Magyarország üveggyári munkásainak nemzetiségi összetétele 1910-ben Település magyar német román szlovák cseh-morva horvát rutén lengyel vend szerb egyéb összes magyarul tud 1. Ajka 149 62 1 12 511 231 217 93,9 2. Bél 29 20 6 25 282 58 70,7 3. Borszék 75 176 75 98,7 4. Brassó 2 29 10 3145 34 75,5 5. Búzás 1 1115 4121 23 19,0 6. Csehberek 49 3166 141 233 79 33,9 7. Feketeerdő 50 61 5 145 4"264 191 72,3 8. Felek43 3 46 19 41,6 9. Felső- gereben 1 8272662 18 29,0 10. Felsőszemye317 121 11. Garam- rudnó 5 172 2"80 11 13,7 12. Flerencs- völgy 25 13245 11294 94 31,9 13. Kőtelep 653968 13 19,1 14. Lednicróna 12 49176 614302 74 24,5 15. Málnapatak* 15 9289 218 " " 5 338 94 27,8 16. Nemsó 2 885 34129 32 24,8 17. Párád 122 41 1128 126 98,4 18. Regéc 29 112143 35 81,3 19. Rimakokova* 156 42235 44 1"" " 480 227 46,3 197
