Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig - Studia Agriensia 25. (Eger, 2006)

Az üveggyártás virágkora a XVIII. században

ségének egy része többnyire kárba veszett, addig a fűrészelésnél alig keletkezett veszteség. Egy favágó teljesítménye a fejszével való fakitermelésnél naponta 1 öl (3,41 m3) fát tett ki, a kétkezes fűrésszel két ember naponta már 2-5 öl (7-17 m3) fát termelhetett ki.

A fakitermelés fő eszköze - a kétkezes szalagfűrész - a XV. század találmánya. Valószínű itáliai hajóácsok alkalmazták először az ausztriai Gmundenbcn a XVI. századi osztrák hajóépítés központjában, ahol a XVI. század elején kezdték el használni. Magyarországra úgy került, hogy az I. Ferdinánd király alapított a Garam mentén Zólyomban, Breznóbányán, a meglévő fatelepen egy hajóépítő műhelyt, ahová 1570 körül Ausztriából jöttek a fürészmesterek.522 Tokajban 1560-tól létezett egy nagy kamrai tulajdonban lévő hadiipari műhely, ahol hajókat készítettek, s hajójavításokat, továbbá hajóhídépítést is végeztek, és ez a telep még 1587-ben is működött.523 A fűrész itteni használatára nincs bizonyíték, ezért csupán feltételezhető, hogy szükség volt rá a hajóépítésnél. Tehát a szalagfűrész a XVI. században került Felső-Magyarországra, az üveggyártás egyik központjába. Innen terjedt el a használata a XVII-XVIII. század során az ország más üveggyártó központjaiban. 1781-ben Mária Terézia részben a technikai haladást és a fával való takarékosságot kívánta azzal is elősegíteni, amikor a Helytartótanács útján javasolta, hogy a fadöntésben a fejsze helyett a fűrészt használják.524 A magyar néprajzi irodalomban megfogalmazott nézetekkel szemben korábban ismerték és alkalmazták a szalagfűrészt, viszont mindennapos munkaeszközzé csak a XIX. század utolsó harmadában vált.

Összességében a XVIII. századi üvegipar virágzását az eredményezte, hogy az ország legjelentősebb üvegipari centrumában, azaz a Felső-Ma- gyarországon létesült üveghuták kitörtek a XVII. századi uradalmi önellátás szűk termelési keretei közül. Először a városok piacait hódították meg az ablaküveggel. Egy idő után azonban ez a piac is kevésnek bizonyult, s megkezdődött az ország más részeinek az üvegáruval történő ellátása is. A XVIII. századtól bontakozott ki az a nagyléptékű vándorkereskedelem, amely az ablaküveg szállítását és értékesítését végezte a déli területek irányába. A házaló kereskedelemről és az ablakos iparról később Élet az üveghuták árnyékában c. fejezetben szólunk.

522 ZOLNAY László, 1971. 119., 155.

523 DOMOKOS György 2001. 70-71.

524 KOLOSSVÁRY Szabolcsné 1975. 32.

146