Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig - Studia Agriensia 25. (Eger, 2006)

Az üveggyártás virágkora a XVIII. században

Ez időben a szappan-, az üveggyártás és a textilipar számára is nélkülöz­hetetlen nyersanyag a hamuzsír. A XVIII. században a nyugat- európai orszá­gok a megritkult erdők miatt Európa keleti feléből kezdték ezt a nyersanyagot beszerezni. A magyarországi és erdélyi nagy kiterjedésű erdőkkel rendelkező földesurak alacsony összegért vállalkozóknak adták bérbe az erdőségeiket ha­muégetés céljára. Emellett az egyes uradalmak is felállítottak hamuzsírföző te­lepeket. A jó minőségű szalajka hamarosan keresetté vált, s az 1760-as évek­ben az ország területén mintegy 200 hamuzsírégető telep létezett.521 A birtokosoknak az üvegolvasztók létesítése, a hamuházak működteté­sén kívül viszont még jövedelmezőbb volt. A saját tulajdonban állított üveg­gyártó fabrikákat előbb-utóbb a biztos jövedelmet jelentő bérleti rendszer­ben üzemeltették. E szisztéma egyaránt fedezte a birtokosok üvegigényét, továbbá stabil hasznot eredményezett a bérleti díj. Természetesen a bérleti rendszer nem ösztökélte fejlesztésre az üvegcsűrök árendálóit, s ezért ők az üzem fejlesztését elhanyagolták. Ennek következtében a hutatechnikán nyug­vó gyártás nem fejlődött, hanem konzerválódott. Az üveggyártó telepek a történelmi Magyarország erdőkkel fedett, főleg nemzetiségek lakta területe­in helyezkedtek el. Az üveghuták munkásai nem rendelkeztek saját tulajdon­ban lévő földdel. Ezért az üvegcsűrök környékén keletkezett erdőirtványo- kat vonták mezőgazdasági művelés alá, a földterületek birtokosainak fizetett feudális szolgáltatások (tüzifaszállítás, szénahordás, urasági posta szállítása stb.) és a földtulajdonost megillető járandóságok (füstpénz, taksa, stb.) fejé­ben. A kor feudális viszonyai között a földbirtokosoknak az üvegcsűrök nyomán keletkező erdőirtványok használatba vétele további tartós gazdasá­gi haszonnal járt. Az üveggyártáshoz szükséges hamuzsír, az erdők fájának elégetése során keletkezett hamuból nyerhető, de az olvasztók működtetése is fatüzeléses technikán alapult. Egy üveghuta üzemelése során - termelési nagyságtól függően -, egy évben 5000-10 000 m3 faanyagot igényelt. Természetesen a hamuházak és az olvasztók számának ugrásszerű növekedésével a korábbi faszükséglet többszörösét kellett kitermelni. Bizonyára a növekvő tűzifa igény kielégítését elősegítette az, hogy a fakitermelésben korábban alkalma­zott ék, bárd és fejsze mellett, elterjedt a kétkezes szalagfűrész használata. A kétkezes szalagfűrész nem csupán termelékenyebb, hanem takarékosabb fa­vágóeszköznek bizonyult. Míg a fejszével vagy bárdal kitermelt fa mennyi­521 CSIFFÁRY Gergely 1996. a. 261. 145

Next

/
Thumbnails
Contents