Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig - Studia Agriensia 25. (Eger, 2006)

Szerkezeti változások a XVII. századi üvegiparban

A porumbáki uradalomhoz tartozó Szaratán 1648-1676 között szintén termelt egy kisebb üvegkészítő műhely, ahol 1 üvegest, vagy rajta kívül 1-2 hamuégetőt vettek számba.349

A XVII. századi Erdélyben, a zalánpataki üveghután kívül, amelyet a Kálnoky család létesített, a Fogaras környéki csűrökről tudunk, amelyek működése a század végéig követhető. Az erdélyi fejedelmek pénzveréséhez itt is készültek üvegek. A felsőporumbáki üvegcsűr 1649. évi összeírásában szerepel, hogy „ vagyon benne aranyválasztó kemence ” továbbá „ aranyválasztani való üveg 80. ”350

Felső-Magyarország

Az erdélyi fejedelmeknek Erdélyen kívül is létezett üvegolvasztójuk. E tekintetben a Rákócziak tevékenysége kiemelendő. A Sáros megyei makovi- cai uradalmat még 1601-ben Rákóczi Zsigmond vette meg, amely a nevét Zboró (más néven: Makovica) váráról kapta. A zborói üvegolvasztót 1633- ban egy lengyel hutás mester bérelte évi 200 forintért, 2000 db kristályért (fehér ablaküveg karika), 2000 db közönséges ablakra való üvegtányérért (Butzenscheibe), valamint 200 különféle pohárért. A telep bizonyára korábban létesült, bár adataink csak ez időtől vannak rá. A huta az uradalom szükségletére termelt. 1641-ben, I. Rákóczi György idején az üzemet a zborói vár alatt újonnan építették, s három kemencével szerelték fel.351 Az uradalom egy másik üvegcsűtje Sztebnyikhuta (Esztebnekhuta) valószínű, hogy 1641- ben már létezett csak valamilyen ok miatt nem szerepelt a kimutatásokban.352 1683-ban Esztebnekhuta a neve.353 Az üzem a XVIII. században termékeivel vált ismertté, mint például a bártfai múzeumban őrzött felsővíz- közi üvegcsillár.354 Különösen ritkák azok az üvegből készült uradalmi ro- botbárcák, amelyeket az Aspremont uradalom belső használatra készíttetett,

349 BUNTA Magda-KATONA Imre 1983. 40.

350 TAKÁTS Sándor 1907. 635.

351 TAKÁCS Béla 1966. 12.

352 VERES László 1991. 36.

353 TÓTH Sándor 1909. I. 390.

354 SÁGHELYI Lajos 1938. 113.

119