Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig - Studia Agriensia 25. (Eger, 2006)

Üvegesek, pénzverdék, ötvösök kapcsolata a nemesfém feldolgozással

Más vélemények szerint még nem bizonyították, hogy a korabeli magyar gazdaság igényelte-e az egyébként forgalomban lévő bizánci solidus mellett az önálló magyar aranypénz kibocsátását. A jelenleg ismert három verőtő pár alapján a kutatás mai állása szerint nem lehet az aranypénz verését kizárni, igaz elfogadottnak sem lehet tekinteni. A bizonytalanságot nagyrészt eloszlatná, ha olyan hazai vagy külföldi hiteles ásatásból származó kincslelet kerülne elő István aranypénzeiből, amely legalább e pénz verésének hozzávetőleges keltezését lehetővé tenné.319

A magyar királyság pénzverője kezdettől fogva Esztergomban volt, amelynek a színhelyét a király lakóhelyén kell keresnünk. 1255 körül a királyi udvar Budára került, s attól kezdve a pénzverőház is ide települt, amely valószínűleg Nagy Lajos koráig a régi királyi kúriában, a mai - Táncsics Mihály u. 9. helyén az egykor létező Kammerhofoan (Kamaraház) - működött320 az 1250-es évektől, ahogy a pénzverés súlypontja Budára került. Ettől kezdve a magyar királyok pénzeit két helyen, Budán és Esztergomban verték. A tatáijárás után az esztergomi pénzverők az év egy részében Budára jöttek pénzt verni. A két verde egy kamarai igazgatás alatt volt. Az esztergomi pénzverés 1355 körül megszűnt.321

Az Esztergomban maradt pénzverőkből részint érseki, valamint káptalani ötvösök lettek. Mások valószínűleg egyházi textíliák, köztük pluviálek, stólák, oltárterítők, kazulák készítésével foglalkoztak. Az aranyhímzésnek a feltétele volt az aranyszál - vagy aranydrót-vonás ismerete. Ismét mások az aranylemezek aranyfüstté kovácsolásával, a kódexek illusztrálásához nélkülözhetetlen anyagot szolgáltattak.322

Végül is ezekkel magyarázható a már említett Esztergom-Szentkirályi ásatás során felszínre került üvegolvasztó és Esztergom-Kovácsi területén talált fémöntő műhely keletkezése. E műhelyeknek a királyi udvari működtetése egymást kölcsönösen feltételezték. Az 1255 után az esztergomi pénzverő helyben maradt szakemberei azért találtak munkát, mert a szakmák „átjárhatók” voltak. Erre utal az ötvösök latin elnevezése is, akiket aurifaber- nek, azaz aranyművesnek neveztek, mert értettek az arany e korban történő minden irányú felhasználásához. Az esztergomi verde XI. századi eredetű, s a XIII. század közepéig csak itt verték a magyar királyok pénzét.

319 KOVÁCS László 2001. 100.

320 HUSZÁR Lajos 1958. 50.

321 HUSZÁR Lajos 1958. 19-22.

322 ZOLNAY László 1965. 150-154.; 1983. 119.

110