Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig - Studia Agriensia 25. (Eger, 2006)

Üvegesek, pénzverdék, ötvösök kapcsolata a nemesfém feldolgozással

A hazai nemesfémtermelés legnagyobb felhasználója a királyi pénzverés volt A'5

A magyar pénzverés kezdetei Szent István koráig nyúlnak vissza.315 316 István már a koronázáskor veretett pénzt, de ez nem került be a kereskedelmi forgalomba (felirata: LANCEA REGIS = a király lándzsája volt). A rendszeres pénzverés kezdetei 1020 utánra tehetők, s ehhez mintának II. Henrik regensburgi dénárját használták. A pénz két oldalán keret volt, STEPHANUS REX (István király), valamint REGIA CIVITAS (királyi város) feliratokkal. A irmon ezüstből vert pénz főként az észak-európai országokban terjedt el, kihasználva veret népszerűségét még hamisították is.317

Szólnunk kell egy kevéssé ismert tényről, nevezetesen első királyunk aranypénzveréséről. A bizánci solidus súlyával azonos aranypénzből ez idáig három példány került közgyűjteménybe, kettő a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárában, s egy pedig a góthai múzeumban található. Előlapján STEPHANUS REX (István király) felirat, és az uralkodó koronás mellképe látható, kezében országalmát tart. Hátlapján PANNÓNIA köriratban ugyancsak koronás mellkép (Szűz Mária?) látszik. A pénz 4,52 gramm aranyat tartalmaz, s az átmérője 23 mm.

A magyarok már a honfoglalás előtt ismerték és értékmérőként használták is a bizánci aranypénzt. Ennek az emléke a II. Michael és Konstantinos (832- 839) két félbevágott, illetve átfúrt solidusa, amely Jánoshalmán és Tiszaeszlá- ron került elő. A Kárpát-medencébe települt magyarságnál a bizánci solidus szerepe tovább nőtt, erre utalnak az aranypénzleletek (Tokaj, Nagyharsány, Hódmezővásárhely-Szikáncs). A solidus jelentős szerepét jelzik Hóman Bálint szerint az István törvényeiben említett „pensa auri", s erre vall Szent László II. törvénye 11. törvénycikkében a „bizantius”-ra történő utalás. A korabeli források szerint 1 aranyforint 40 ezüstdénárral volt egyenlő, amely azonos értékű volt még a magyarok régi ún. terménypénzével, a tinóval.318

315 Egy gazdaságtörténeti becslés szerint egy teljes körű pénzforgalmi szerepet betöltő éremfajtából legalább 1 millió darabot kellett kibocsátani. Ha Szent István (H, típusú) dénárját 0,8 gramm átlagsúlyával számoljuk, akkor legkevesebb 80-100 métermázsa (!) ezüstre volt szükség. - KOVÁCS László 2001. 93.

316 A magyar történetírásban ez a nézet az elfogadott. Kutatóink közül László Gyula a Géza fejedelem kori pénzverést is feltételezte. - LÁSZLÓ Gyula 1963. 396.

317 GEDAI István 1986. 26-27.

318 GEDAI István 1991.20.

109