Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Magyarország védelme - Európa védelme - Studia Agriensia 24. (Eger, 2006)
AZ EGRI VÁR DIADALA - 1552 - BITSKEY ISTVÁN: Végvár és kultúra
STUDIA AGRIENSIA 24, 2006 Bitskey István VÉGVÁR ÉS KULTÚRA „Inter arma silent Musae”: fegyverek közt hallgatnak a Múzsák - tartja a cicerói proverbium. Ennek megfelelően kerülhet előtérbe éppen az egyik legdicsőbb magyar várvédelem 450. évfordulóján a kérdés: milyen mértékben kaphatott helyet, lehetőséget a kultúra a végváraknak lőrésekkel áttört falai között? Virtutes militares és studia humanitatis összeférhettek-e, lakozhatott-e egy fedél alatt Mars és Minerva, a hadak istene és a tudomány isten- asszonya a 16. századi Magyarországon? Örvendhetett-e megbecsülésnek az élet-halál harcukat vívó magyar végvárakban a vitézség erénye mellett a műveltség, a szellemi teljesítmény, a tudomány és az irodalom? Lehettek-e a végváriak egyidejűleg katonák és — Klaniczay Tibor szavaival - „Pallas magyar ivadékai” is? Virtus és literatúra Noha természetesen mindig is a hadtörténet foglalkozott legtöbbet a végvárak szerepével s a végvári életmóddal, aligha lehetne teljes a történelmi tabló, ha hiányoznának róla a szellemi erővonalak, a kultúra értékei, azok az eszmei indítékok, amelyek a harcok hátterében álltak, de amelyek sok tekintetben irányították is a fegyveres konfliktusok résztvevőit. A „vitézlő oskola” és a műveltség viszonyának vizsgálatára Eger példája különösen alkalmas, mivel az itt szolgáló Balassi Bálint alkotta meg a végvári eszmevilág legmagasabb szintű irodalmi teljesítményét. A végvárak erkölcsi értékrendjéről éppen az ő szavait idézhetjük, amelyek szerint „...nemcsak fegyverre jó szívvel, hanem egyébre is mindenre jó elmével szerette volna Isten az mi nemzetségünket. Csakhogy nem tudom micsoda bolond szokás és pór szemérmetesség bánt bennünket, hogy azt csak mi szégyenljük, azmivel egyéb nemzet dicsekedik és tisztelkedik, úgymint diáksággal, jó 185
