Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Magyarország védelme - Európa védelme - Studia Agriensia 24. (Eger, 2006)
AZ EGRI VÁR DIADALA - 1552 - BITSKEY ISTVÁN: Végvár és kultúra
nyelvvel s elmével s versszerzéssel, mely dolgok Istennek fő ajándéki az emberekben! A továbbiakban a költő a történelem legnagyobb hadvezéreinek példájával illusztrálja, hogy a vitézség és a tudomány, a fegyver és az írótoll, a hadi dicsőség és a „versszerzés”, a világhódítói hírnév és a „Philosophia” nem ellentétei, hanem ellenkezőleg: kiegészítői egymásnak. Szerinte Nagy Sándor és Julius Caesar, valamint „atyánk Mátyás király” és V. Károly császár egyaránt műveltségűk és tanultságuk révén váltak egyben híres hadvezérekké is, sőt még arról is tud, hogy a nagyhírű konkvisztádor, Cortes Ferdinánd ugyancsak „jeles versszerző” volt és Schwendi Lázár kapitánynak is „használt az Philosophia”. Tehát - vonja le Eger korábbi lovashadnagya a következtetést — „ az kinek az Isten az bátor szű mellé az jó tudománt is adta, annak nem tompítja, hanem igen megjobbítja szablája élét vele. ” A szablya és az írópenna, a vitézi virtus és a műveltség tehát Balassi szerint egymást erősítő tényezők, sőt még élesedik is a kard a, jó tudomány” által. Jellegzetesen a magyar reneszánsz értékrendje ez, a hímév (fama) és dicsőség (gloria, laus) kiteljesítéséhez a szellemi képességek (sapientia, eruditio, in- ventio poetica) hozzárendelése és együttes magasztalása, amelynek egyébként a humanizmus térhódítása óta van hagyománya a magyarországi költészetben. Az értékeknek ez a szimbiózisa számos példával illusztrálható a végvári - s különösen is az egri - vitézi életből vett mozzanatokkal. Mindenekelőtt arra érdemes utalnunk, hogy a vár tisztjei közül a 16. század második felében többen is a hazai értelmiségi elithez tartoztak, humanista literátori műveltséggel rendelkeztek, értékes irodalmi munkásságot fejtettek ki. Balassit - aki köztudottan poéta doctus volt - e réteg reprezentánsaként tarthatjuk számon, mellette azonban öccsét, Ferencet is úgy emlegették a kortársak, mint kitűnő katonát és egyben a prudentia és eloquentia birtokosát. A két testvér halálát elsirató epicediumban Kátay Mihály így nyilatkozott róluk: „Életükben nevezetesek voltak tehetségükről, ékesszólásukról, okosságukról, vitézségükről, mindketten a török fegyvereknek estek áldozatul. Élniük kellett volna még a haza javára sokáig, évekig, ... de a test pusztulása után is megmarad a megszerzett dicsőség. ” A továbbiakban barátjáról, egri tiszttársáról szól fájdalmas hangon: „Meg kell emlékeznem rólad kedves barátaim között, ó Ferenc, lelkemnek fele, 1 1 Balassi Bálint: Szép magyar komédia, sajtó alá rend. Kőszeghy Péter és Szabó Géza, Bp. 1990. 11. 186
