Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Magyarország védelme - Európa védelme - Studia Agriensia 24. (Eger, 2006)

AZ EGRI VÁR DIADALA - 1552 - R. VÁRKONYI ÁGNES: Kihívások és alternatívák. Dobó, Tinódi, Balassi

„Ez világ sem kell már nekem /Nálad nélkül, szép szerelmem, /Ki állasz most énmellettem; /Egészséggel, édes lelkem! //Én drágalátospalotám, /Jó illatú, piros rózsám, / Gyönyörű szép kis violám, /Élj sokáig, szép Júliám!’’ A záró strófa már a magas szintű udvari költészet remeke: „Júliámra hogy találék, / Örömemben így köszenék, / Térdet-fejet neki hajték, /Kin ő csak elmosolyodék. ”57

A poétikai hagyomány és a közös ideál alapján mutatható ki rokonság, sőt sok vonatkozásban azonos gondolatiság Balassi és az angol Philip Sidney között, a szociológiai viszonyok és a két ország politikai helyzetéből adódó különbségek ellenére is.58 Szakralizálja a szerelmet, miként többek között Az erdéli asszony kezéről című remeklésében kifejezésre jut.59 A szerelem kettős természetét, az elérhetetlenség és birtoklás, a hódolat és gerjedelem, az értelem és érzelem feloldhatatlanságát emblémák, szimbólumok, rejtett szerkezetek jelzik. Jellemzők verseiben például a Cupido-emblémák, és ahogy játszik velük, még nyilát is átlényegíti török motívummal ötvözve a szerelmes szemöldökévé.60

A Hymnus tertiusban a szerelem megsemmisülést legyőző természetét szimbolikusan az „íme, azpellikán... ” kezdetű versben szerkesztette meg. A halott fiait vérével életre keltő pelikán egyetemes szimbóluma a középkorban a kereszt csúcsán jelenik meg, az egyház képzetében, a 16. században a protestáns templomokban a szószék koronáján hirdeti a hit megújító erejét. Balassinál a pelikán a szerelmes példája lett. „íme, az pellikán az ő fiaért / Mint szaggatja szívét azoknak éltekért, / Csak hogy élhessenek, szívéből ont ö vért. // Ez oktalan állat ha ezt cselekeszi / Én hát szeretőmért szánjak-é szenvedni, //Ki szerelmemet szerelmével fizeti?”6'

Szuverén módon ősi szimbólumokat emel át a maga költői világába. A „Csudálván egy /erdőt ” kezdetű versében például a „könny”, a „víz” képzetének ambivalens értelmezését vitte tovább. A Célia ciklus62 Negyedik verse

57 Balassi Bálint Énekei, Harminckilencedik. 1986. 98. - Szönyi György Endre, 1999. 268.

58 Összefoglalva előbbi idevágó tanulmányait is: Szönyi György Endre, 1999. 267.

59 Szentmártoni Szabó Géza: Balassi Bálint a szerelem és az istenszeretet költője. In: Balassi Bálint, a költő élete és versei. 2004.

60 Ritoókné Szalay Ágnes: írják gyermek-képben. ItK 53(1976). 5-6, 681-684. - Szönyi György Endre: Pictura&Scriptura. Szeged, 2004. 2004. 147. - Sudár Balázs: Balassi Bálint és a török költészet. In: Balassi a költő élete és versei. 2004.

61 Balassi Bálint Énekei, Huszonkettődik. 1986. 60.

62 A Célia kilétéről folyó vita: Szentmártoni Szabó Géza: Balassi kötetkompoziciójának rejtelmei. ItK 103(1999), 635-646. - Kűszeghy Péter: Ki volt Balassi Céliája? In: Tanulmányok Klaniczay Tibor tiszteletére, Szerk. Jankovics József, Budapest, 1994. 250-255.

32