Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Magyarország védelme - Európa védelme - Studia Agriensia 24. (Eger, 2006)
MAGYARORSZÁG VÉDELME -EURÓPA VÉDELME BALASSI BÁLINT ÉS BOCSKAI ISTVÁN KORÁBAN - TÜDŐS S. KINGA: Székelyföld - Egy különleges határvédelmi rendszer. A templomvárak a 16. századtól a 18. századig terjedő időszakban
dig a vár követelményeinek és feladatának egyaránt megfeleltek. S bár az utóbbi hatása a templom épületén néhol szembetűnő formai változásokat idézhet elő (gondolunk itt a koronázópárkány alatt körbefutó védőfolyosókra), lényegében mégsem bontotta meg, alakította át annak alapvető szabályait. Ily módon új funkciója, a védekezés mellett, továbbra is megőrizte eredeti rendeltetését. Körülvevő várfalai hadi szempontból pedig alig különböztek a korabeli védőrendszerekétől, ezek csaknem minden szerkezeti sajátosságát magukon viselték. így tehát, hasonlóan a várakhoz, főleg a szász székek és vidékek területén a várfalakat 2-5 méter szélesre rakták, magaságuk néhol a 14 métert is elérte (Prázsmár). A védőfalak felső negyedéből, a védőfolyósóról lőrések nyíltak, fülkés szuroköntők domborodtak. Ezek a korábban épült magas falak földtöltésekkel és árokkal körülvéve, a könnyülovasság támadásainak valóban ellenálltak, de a 15. még inkább a 16. századtól, a tűzfegyverek gyors elterjedésével egyidejűleg, az új hadi- technikához alkalmazkodó más megoldások váltak időszerűvé. Nőtt a falak szélessége, magassága viszont lényegesen csökkent, s az addig magas, karcsú tornyok helyére, ahol a szükség is úgy kívánta, alacsonyabb, tömör, öt- szögü bástyákat emeltek. Ezt az átalakulást, az újhoz való igazodást néhány háromszéki templomvár is követte. Színes, változatos formájuk ellenére az Erdélyben épült mintegy 300 templomerősség alaprajzi és épületszerkezeti vonásaik alapján két alapvető típus: a templomerőd és a templomvár köré csoportosult. A módosabb földművelő, kézműves, kereskedő, többnyire szász települések lakói kezdettől fogva szorosan összetartoztak, idegen hatásoktól lehetőleg elzárkóztak. Templomuk védelmi rendszerének kiépítésekor elsősorban annak erődítésére gondoltak. A hajó, a szentély, helyenként mindkét épületrész megmagasított koronázópárkány alatti részét védőfolyosóval egészítették ki (Nagycsür, Szászbuzd, Szászkézd) amelyről lőrések és szuroköntők nyíltak. Máshol az épület keleti (szentély - Ápold) vagy nyugati 323 2. kép. A prázsmári templomvár alaprajza