Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Magyarország védelme - Európa védelme - Studia Agriensia 24. (Eger, 2006)
MAGYARORSZÁG VÉDELME -EURÓPA VÉDELME BALASSI BÁLINT ÉS BOCSKAI ISTVÁN KORÁBAN - TÜDŐS S. KINGA: Székelyföld - Egy különleges határvédelmi rendszer. A templomvárak a 16. századtól a 18. századig terjedő időszakban
(hajó - Muzsna), esetleg mindkét részére (Szászbuzd, Kisselyk, Baromlaka) az épület erődített jelegét még jobban kidomborító tornyot is emeltek. Bejárata elé kisebb méretű elővárat, un. barbakánt építettek, amelyet az erősséggel alagút, ha pedig vizesárok övezte, akkor felvonóhíd kötött össze (Prázsmár). Erdély déli részén, a Háromszékkel is szomszédos Barcaságon a középkori védőrendszerek mellett a templomerősségek mindkét változatát: a templomerődöket és a templomvárakat is megtaláljuk. Úgy tűnik, ez a terület jelenti az átmenetet az előzőekben röviden ismertetett Szeben környéki templomerődök és a bemutatásra kerülő háromszéki templomvárak között. Nagyméretű impozáns csarnok, vagy teremtemplomaikat itt-ott még megerődítették, de többnyire érintetlenül hagyták (Feketehalom), hasonlóan a székelyföldi templomvárakhoz. Köréjük jobbára ovális, csaknem kerek, esetleg sokszögű magas terméskőfalat vontak, melynek sarkait tornyokkal szögelték (Prázsmár). A fentiekben röviden bemutatott templomerődök Szeben környékén, a Nagy- és Kis-Küküllő mentén, valamint a Barnaság településein láthatók. Különálló emlékcsoportot képez a templomerősség másik típusa, a templomvár, amely egyszerű, világos térosztással, elsősorban a lakosság védelmére alakult ki mai formájában. Erdély délkeleti részein, az Olt és a két Kü- küllő forrásának vidékén, Udvarhely és Marosszék, valamint a Csiki-medence számos falvaiban az érintetlenül hagyott templom épülete köré aránylag alacsony várfalat húztak, néhol a kaputornyokkal kiegészítve (Bögöz, Felsősó- falva, Agyagfalva, Csikdelne, Csikrákos etc.). A sajátos társadalmi és adminisztratív szerepkörrel felruházott székely székek lakosságának védelmét, hasonlóan a szász székekhez, nem a fejedelmi hatalom költségvetése biztosította. Ráadásul itt sem a városi rendszer, sem a nagyobb uradalmi központokat védő várak, várfalak zsoldos katonasága nem volt jelen. Önvédelmük megszervezése tehát elsősorban saját anyagi és fizikai erejükből tellett ki. A „magok oltalmára épített” erősségek központját a templom épülete jelentette. Nem véletlenül. A települések főterén emelkedő, esetenként átépítés alatt lévő templomok erődítésének előnye nemcsak abban állott, hogy az építkezések aránylag kevesebb anyagi ráfordítást igényeltek, hanem abban is, hogy a lakott terület központjában vagy annak kiemelkedőbb pontján álló épület hathatósabb védelmet nyújthatott a rászorultaknak, mint a településen kívül épült (hajdani) várak. A munkálatok menetéről keveset tudunk, de a fennmaradt műemlékek elemzése alapján világos, hogy a 15. században, főként annak is a második felében igen élénk építkezés vette kezdetét ezen a vidéken. 324
