Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Magyarország védelme - Európa védelme - Studia Agriensia 24. (Eger, 2006)

MAGYARORSZÁG VÉDELME -EURÓPA VÉDELME BALASSI BÁLINT ÉS BOCSKAI ISTVÁN KORÁBAN - GEBEI SÁNDOR: A kozákság mint a lengyel végek határőrsége (1569-1648)

A fizikai megsemmisítés elől több ezren Oroszországban kerestek és találtak menedéket, tehát egy eddig ismeretlen mozzanattal bővült az ukrajnai kozákság története az 1637-38. évi kozákfelkelés leverése után. A nemesi bosszú elől menekülő ukrajnai tömegek nagy részét Oroszország fogadta be. A menedékre talált és a „cár szolgálatára érkezett cserkaszokat” Oroszország déli határán, a tatár támadások kivédésére épített végvárakhoz (Csugujev, Kurszk, Voronyezs, Belgorod stb.) telepítették le, sokan pedig a doni kozákok között találtak otthonra, Moszkva hivatalosan nem, de titokban nagy örömmel fogadta a lengyel fennhatóság alól kikerülő, értékes „katonaanyagot”. Az 1647-ben Alekszej Mihajlovics cárnál járt lengyel követség 20 ezer egykori lengyel királyi alattvalót követelt vissza Oroszországtól, mert azok a szököttek mindannyian 1637-38 után kerültek a cár országába.59

Oroszország és a Rzeczpospolita déli, délkeleti végeinek, Ukrajnának, mint leválófélben lévő történelmi-földrajzi (Dnyeper vidéke) és politikai (kozák) egységnek a közvetlen kapcsolata innentől eredeztethető. Ez a kapcsolat a Bogdan Hmelnyickij vezette kozákfelkelés-kozákháború során, 1648-1653 között elmélyült, mígnem 1653. október 1-jén, az orosz rendi gyűlés, a zem- szkij szobor a Zaporozsjei Hadat, minden lakosával és területével együtt „Oroszországba fogadta”. Ezzel a jogi formulával a zemszkij szobor képletesen felruházta Alekszej Mihajlovics cárt arra, hogy „Bogdán Hmelnyickij hetmant és a Zaporozsjei Hadat városaikkal és javaikkal együtt ... a keresztény pravoszlávokat uralkodói keze alá vegye”, értük a lengyel királlyal szemben kiálljon. A zemszkij szobor határozatával viszontértékü döntés 1654. január 8/18-án a Dnyeper menti kozák városban, Perejaszlavlban született, ahol az összkozák rada egyhangúlag cári alattvalónak ismerte el magát és a 17 kozák ezred (közigazgatási egység) területeinek lakosságát. 1674 kozák elöljáró, 62 949 kozák, 62 454 nem-kozák mondta el - a feljegyzések szerint - a hüségesküt60 az Ukrajna szerte kiküldött cári megbízottak előtt.

59 Apanovics Je. M. : Pereszelenyije ukraincev v Rossziju nakanunye oszvobogyityelnoj vojni 1648-1654 gg. In: Vosszojegyinyenyije Ukraini sz Rosszijej. Szbomyik sztatyej. Moszkva, 1954. 88., Brehunyenko, Viktor - Lep'javko, Szergij: Ukrajnsz’ke kozactvo i Moszkovija v XVI - persij polovini XVII sztolittja. In: Perejaszlavsz’ka rada 1654 roku. Isztoriografija ta doszlidzsennja. (Gl. redaktor: Szohany, Pavlo) Kijiv, 2003. 727., 731.

60 Akti JUZR tom X. SPb., 1878. 291-306., 781-800.; A perejaszlavli döntés historiográfiai értékeléséről lásd Basarab, John: Pereiaslav 1654: A Historiographical Study. Edmonton, 1982. 1-228. (+ dokumentumok angol fordításban: 229-288.), Cibul’szkij V. A.: Perejaszlavsz’ka ugoda 1654 roku v zarubizsnij isztoriografiji (1945-1990) Rivne, 1993.,

312