Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Magyarország védelme - Európa védelme - Studia Agriensia 24. (Eger, 2006)
MAGYARORSZÁG VÉDELME -EURÓPA VÉDELME BALASSI BÁLINT ÉS BOCSKAI ISTVÁN KORÁBAN - GEBEI SÁNDOR: A kozákság mint a lengyel végek határőrsége (1569-1648)
A moszkvai és a perejaszlavli határozatok az ukrajnai kozákságot Oroszországhoz kötötték, Alekszej Mihajlovics cár a hajdani, lengyel királyi 6 ezres Zaporozsjei Hadat a korábbi privilégiumaik garantálásával 60 ezresre duzzasztotta. Ezt a hatalmas katonai potenciált a cár tetszése szerint hasznosíthatta akár háborúiban, akár határvédő szerepben. A lengyel—litván nemesi állam ellen sikeresen harcoló Bogdan Hmelnyickij kozákhetman 1657-ben bekövetkezett halála után a Zaporozsjei Had egysége megbomlott, a Dnyeper folyását alapul véve, a balparti ezredek Oroszország mellett, a jobbparti ezredek a Rzeczpospolita mellett sorakoztak fel, hogy az írásba foglalt cári, illetve lengyel királyi privilégiumaikat (1654: moszkvai, ún. márciusi cikkelyek, illetve 1658: hadziaczi (gadjacsi=) szerződés) érvényesíthessék. A szakadatlan háborúkba belefáradt és kivérzett ellenfelek, Oroszország és a Rzeczpospolita 1667-ben fegyverszünetet kötött, de az ukrán kozákság életében még ez sem hozott nyugalmat. A kozákság egy jelentős része félvén attól, hogy a lengyel-orosz megállapodás a kozákságot két tűz közé szorítja, a török szultánt ismerte el uralkodójának, parancsolójának. Immár lengyel, orosz, török orientációjú ukrán kozákságra esett szét a hajdani társadalmi, ideológiai programmal jelentkező katonaparasztság. A Hmelnyickij halála utáni évtizedben teljesen megszűnt a kozákság paraszti életmódhoz, életideálhoz való kötődése, a kozák a katona - vagy a cári, vagy a lengyel királyi akarat végrehajtójának a szinonimájává lett. Kertészné Varga Beáta: Az ukrán-kozák autonómia és az orosz centralizmus. A perejasz- lavi egyezménytől az andruszovói békéig (1654-1667) Szeged, 2001. (PhD értekezés- Kézirat). Legújabban erről a témáról Ukrajna Nemzeti Tudományos Akadémia összegző kiadványa: Perejaszlavsz’ka rada 1654 roku. Isztoriografija ta doszlidzsennja. (Gl. redak- tor: Szohany, Pavlo) Kijiv, 2003. 5-885. 313
