Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Magyarország védelme - Európa védelme - Studia Agriensia 24. (Eger, 2006)

MAGYARORSZÁG VÉDELME -EURÓPA VÉDELME BALASSI BÁLINT ÉS BOCSKAI ISTVÁN KORÁBAN - GEBEI SÁNDOR: A kozákság mint a lengyel végek határőrsége (1569-1648)

mények történtek 1569-ben és 1596-ban. Amíg a lublini unió a „haza” fogalmától (ti. Litvániától Lengyelországhoz került Ukrajna), addig a breszti unió a „hitétől” is megfosztotta a kozákságot.40 Márpedig a „hit és haza nélküli” kozákság volt az az egyetlen szervezett erő a végeken, amely kiállhatott a vallási, egyházi sérelmek orvoslásáért. 1596 előtt a kozákok tiltakozásai, megmozdulásai kizárólag szociális jellegüeknek mondhatók, ám az 1596 utániak vallási és nemzeti színezetüekké váltak. A későbbi, a 17. századi események kétséget kizáróan azt igazolják, hogy a vallási unió, amely Lengyel- ország és Ukrajna közötti ellentétek áthidalására szolgált volna, de facto Oroszország és Ukrajna között létesített hidat.

Ukrajnában és Litvánia keleti részén élő pravoszláv nemesek igen nehéz helyzetbe kerültek a breszti unió hivatalosításával. Mindkét egyház, a régi és az új, a pravoszláv és az unitus, egyaránt kiközösítéssel fenyegette meg azt, aki nem csatlakozott az új egyházhoz, illetve azt, aki elismerte az uniót. A térség egyik mindenható urát, Konstanty Ostrogskit az unió élharcosa, Pociej főpap nyílt levélben az új vallás felvételére szólította fel. Némi ingadozás után, Ostrogski is, Janusz Zaslawski is, Jerzy Czartoryski is az unió híve lett.41 Méginkább felkavarta az ukrajnai közvéleményt III. Zsigmond azzal, hogy Ukrajna elsőszámú egyházi vezetőjének, kijevi metropolitának az unitus Pociejt nevezte ki. A pravoszláv nemesek és nemtelenek felháborodásának nem volt határa, fegyverrel akadályozták meg a kinevezett metropolita Kijevbe beutazását. Pociej „metropolita” az unió elterjesztése érdekében kíméletlenül bánt egykori pravoszláv sorstársaival. Parancsára az unió követői pravoszláv templomokat, kolostorokat támadtak meg, nem voltak tekintettel a papokra se. Feldúlták és kifosztották Volhíniában a wladimiri Szt.-Vaszilij templomot, a wilnoi Szt- Nyikolaj templomot, a Voszkreszenyije (Feltámadás) székesegyházat, a litván Pinszkben (Pinskben) a Szvjatoj Düh (Sw. Duch - Szentlélek) templomot stb.42

A vallásháború kirobbanását II. Oszmán szultán (1618-1622) 1621. augusztusi támadása odázta el. 100 ezres hadseregével végveszélybe sodorta az országot. A podóliai Chocimnál (Hotinnál) bontakozott ki az a négy héten át tartó öldöklő küzdelem, amely nemcsak a határmenti övezet védelméről, hanem a Rzeczpospolita jövőjéről döntött. A „lengyel” fegyverek diadalából az 1619-ben 1 ezerről 3 ezer fősre növelt Zaporozsjei Had (lajstromo40 Ua. 105.

41 Akti JUZR tom 1. SPb., 1863. 280-289.

42 Ua. 10-12., 54-57.

305