Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Magyarország védelme - Európa védelme - Studia Agriensia 24. (Eger, 2006)

MAGYARORSZÁG VÉDELME -EURÓPA VÉDELME BALASSI BÁLINT ÉS BOCSKAI ISTVÁN KORÁBAN - GEBEI SÁNDOR: A kozákság mint a lengyel végek határőrsége (1569-1648)

amikor is az addig ellenséget nem látott Szinope és Trapezunt ismerhette meg a kozák rajtaütés minden borzalmát. 1615 tavaszán a szultán szeme láttára lobbantották lángra Sztambul kikötői berendezéseit.35

Ez a néhány kiragadott példa is rávilágít arra, hogy a Báthori Istvánt követő lengyel Waza (Vasa)-királyok, III. Zsigmond (1587-1632), majd fia, IV. Ulászló (1632-1648) egyre kevésbé tudták kontrollálni a végvidéket, egyre nehezebben tudták kezelni a kozák problémát. Természetesen a kozák kérdés eszkalálódása az államhatárok védelmének a krízisét is magában hordozta. Adódik a kérdés: vajon miért csúszott, illetve csúszhatott ki a királyi hatalom ellenőrzése alól Ukrajna? Mivel magyarázható az ukrajnai lakosság tömeges elkozákosodása, a központi és a helyi hatalommal szembeni engedetlensége?

A választ mindenképpen III. Zsigmond király négy és fél évtizedes uralkodásában kell keresnünk, hiszen ez az időszak a társadalmi feszültségek megoldása helyett valóságos vallásháborúba sodorta a Rzeczpospolitát. Ezt a Svédországból 1587-ben Lengyelországba érkezett 21 éves ifjút, ezt az anyja (Jagelló Katalin, azaz, Báthori István feleségének, Annának a testvére) és jezsuita nevelői hatására megszállottan vallásos uralkodót maguk a lengyelek is „istenes” királyként emlegették. Gyakran a spanyol II. Fülöppel hasonlították össze,36 ám kettejük felfogásában és gondolkodásában minimum egy lényeges különbség volt. Amíg II. Fülöp spanyolnak érezte magát és a spanyol érdekeknek megfelelően cselekedett, addig III. Zsigmond soha nem azonosult az új országával, az új alattvalóival. Egyéni tragédiája abban rejlett, hogy oda (Svédországba) vágyakozott vissza, ahol az uralkodó igazi tulajdonságainak a katonakirályok erényei számítottak. Zsigmond divathóbortja, ékszerimádata, az olasz zene és a festészet iránti rajongása (maga is rajzolgatott, festegetett) a skandináv puritanizmussal összeférhetetlennek bizonyult. Tulajdonképpen egy olyan királya lett a Rzeczpospolitának Báthori halála után, akinek a lengyelek, litvánok nemigen kellettek, a svédeknek pedig rá nem volt szükségük. Jól illusztrálja a svéd jövevény-király és a társadalom diszharmonikus kapcsolatát az a tömör jellemzés, amivel a lengyel közvélemény saját királyát illette: emberi és uralkodói lényegét a

35 Zserela do isztoriji Ukrajni-Ruszi. tom VIII. L’viv, 1908. 114., 142-143.

36 Czaplinski, Wladyslaw: Zarys dziejów Polski do roku 1864. Krakow, 1985. 232.

303