Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Magyarország védelme - Európa védelme - Studia Agriensia 24. (Eger, 2006)

MAGYARORSZÁG VÉDELME -EURÓPA VÉDELME BALASSI BÁLINT ÉS BOCSKAI ISTVÁN KORÁBAN - GEBEI SÁNDOR: A kozákság mint a lengyel végek határőrsége (1569-1648)

Az 1580-as évekre már stabilizálódott az államhatalom kozákpolitikája. Egy szűk csoportnak a privilegizálásával - évi fizetés, adómentesség, örökö- sítési-öröklődési jog biztosítása - perspektívát adott a lajstromon kívülieknek, az igazán szabad, tehát a területen és társadalmon kívüli szicsieknek. Ez az 1530-40-es években keletkezett, és kisebb-nagyobb megszakításokkal 1775-ig létező szics (=faerőd), a dnycperi szigetekről szigetekre áthelyezve, újabb és újabb helyeken ismételten felépítve, garantálta a szabad kozákság létezését. (Az említett időhatárok között nyolc különböző szigeten - Hortyica, Bazavluk, Tomakovka, Mikityin, Csertomlik, Kameny, Aleskova, Podpolnaja - épült fel a zuhogókon túli (za porogami) kozák szics.32)

Erich Lassota nagy elismeréssel szólt a kozákok harcértékéről. Diáriumában többször is hangsúlyozta, hogy a kozákok bátor és vállalkozó kedvű emberek, már fiatal koruk óta gyakorlottak a katonáskodásban. Kitünően ismerik az ellenséget, a törököt, tatárt egyformán. Megbízható zsoldosok, parancsnokaik megelégszenek a kialkudott bérrel, nem követelnek külön összegeket. „Rendkívül fontosnak tartottam ennek a közösségnek a barátságát elnyerni — írja az 1585 óta császári szolgálatban álló éles szemű, tapasztalt diplomata -, mert nemcsak Ukrajnában van óriási hatása, hanem rájuk tekint az egész Lengyelország.”33 Beauplan francia mémökezredes még nyíltabban fogalmazott: a kozákok szabadságuk védelmére gyakran fegyvert ragadtak „az elnyomóik, a lengyelek ellen, szenvedélyesen szeretik a szabadságot,...”, szabadság nélkül az élet számukra értelmetlen.

A lengyel-tatár állam ütköző területén élő kozákoknak a szükségesnél is többször nyílott alkalmuk a fegyverek használatára. Ez a szinte mindennapos hadakozás lett a kozák élet fő jellemzője. A kereskedelmi kapcsolatok nehézségei rákényszerítették őket arra, hogy saját maguk is állítsanak elő lőport, készítsenek fegyvereket. Ágyúkra zsákmányolás révén tettek szert. A zsákmányszerző tengeri portyák általában ősszel zajlottak. Mindössze 2-3 hét alatt a kozákok hárs- és fűzfából 80-100 darab, 50-70 főt befogadó bárkát ácsoltak. A 10-15 pár evezős, kisegítő árbocos bárkával a kozákoknak a Dnyeper torkolatától a Fekete-tenger anatóliai partvidékéig 36-40 órára volt szükségük.34 A legvakmerőbb támadásokat 1614-1615-ben hajtották végre,

32 Enciklopegyicseszkij szlovar’, tóm 23. SPb., 1894. 275.

33 Memuari I. 177-178.

34 Memuari II. 64-65.

302