Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Magyarország védelme - Európa védelme - Studia Agriensia 24. (Eger, 2006)

MAGYARORSZÁG VÉDELME -EURÓPA VÉDELME BALASSI BÁLINT ÉS BOCSKAI ISTVÁN KORÁBAN - GIZINSKA CSILLA: Egy lengyel vitéz magyar végvárakban a 16. század végén

Czahrowski ciklusában két költeményt is Eger városának szentelt, nem véletlenül tette ezt, mivel Eger magyarországi tartózkodásának egyik leg­fontosabb állomása volt. Itt kezdte nyolc évig tartó bujdosását, tudjuk, hogy 1588. szeptember 16-án már Egerben tartózkodik, ugyanis itt írta a reflexív hangvételű [28] költeményt a szerencse forgandóságáról, melyet záróso­raiban pontos dátummal látott el. A megbánás, bünhődés reflexív hangvétel­ét azonban fokozatosan elnyomja az 1580-as évek végén egyre jobban fel­erősödő harcok zaja, amelyekbe maga is aktívan bekapcsolódik. Harcolt Egerben, ott volt a szolnoki rajtaütésben, majd 1588. október 8-án, alig pár héttel Magyarországra való érkezése után, maga is részt vett a híres szikszói csatában14. Ezekre a helyszínekre verseiben többször is utal - [6], [51] — említést tesz arról is, hogy a harctéren szerencse övezte, csapatával sikere­ket aratott, s a szerzett zsákmányból semmit sem tartott meg magának, szét­osztotta emberei között. 1591 -tői a Porta tudatosan provokálja a Habsburgokat, mivel háborút ter­vez Bécs ellen, ekkor a lengyel katonaköltő is a Délvidék felé veszi az irányt, s hosszabb ideig Kanizsán tartózkodik. Ebben az időben már a ha­nyatlás jelei mutatkoznak nála, az itt született [6] Első siralom, szerezvén az urak hálátlanságáról Kanizsán, Horvát Földön Anno 1591 című versében már nyomorra és magányra panaszkodik, s szerencsétlenségéért egy köze­lebbről meg nem határozott patrónusát okolja, akinek ígéreteiben bízva el­hagyta hazáját, s jutalmul” mindenét elvesztette. Egy dolog vigasztalja csu­pán, hogy jóhírének tanúi a szolnoki, szikszói és egri vitézek, akiknek sor­sában osztozott. Ebben a versében utal a negyven főből álló saját lovas csa­patára, de volt idő, hogy ötven főből is állt, saját költségén tartotta el őket, akik gyakran ahelyett, hogy hűségesen szolgálták volna, visszaéltek jóindu­szenvedését, Magyarország, mint a kereszténység védőbástyája jelenik meg; [14] Fohász Is­tenhez, [16] II Rudolf császárhoz, [17] III. Zsigmond királyhoz — kéri őket, hogy segítsék a magyarokat harcukban [18] A lengyel szejmhez - a magyarok támogatására szólít fel, a kö­zös múltra és a közös ellenségre hivatkozik a várnai csatában elhunyt I. Ulászló alakján ke­resztül; [19] A lengyel főurakhoz - figyelmezteti őket, hogy ne bízzanak a török békéjében, aki Magyarország után ellenük fordul; [21] Idegen vitézekhez - a zsoldosokhoz intézi kéré­sét, hogy ne fosztogassanak, tartsanak össze a magyar néppel, egy érdek köti őket össze. 14 Szikszói csata (1588. okt. 8) — a török részről egyre nagyobb adóval sarcolt nép ellensze­gülése váltotta ki Ferhát budai pasa bosszúját, aki 16 ezer fős, ágyúkkal felszerelt csapatot küldött a város ellen Kara Ali székesfehérvári bég vezetése alatt. A törökök azonban a vá­ros kifosztása és felgyújtása után nagy vereséget szenvedtek. 221

Next

/
Thumbnails
Contents