Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Magyarország védelme - Európa védelme - Studia Agriensia 24. (Eger, 2006)

AZ EGRI VÁR DIADALA - 1552 - SUDÁR BALÁZS: Török énekmondók Egerben

gálatában. A költő két versében is említi a németek elleni harcot, az egyikben IV. Mehmed (1648-1687) hadbaszállását, a másikban pedig a sereg lelkesedését énekli meg, oly módon, mintha ő is részese lenne az eseményeknek:

Mehmed szultán olyan, mint Nagy Sándor.

Olyan ő, mint Ali; kardja [akár] a Zülfíkár.

Minden harcos egy-egy sárkány:

Tüzet akarunk okádni a hitetlenekre!35

A versben a Kizil Elmát is említi, amely jelen esetben nyilván Bécset jelenti.36 Sajnos nem dönthető el, hogy az 1663-as vagy az 1683-as hadjárat kapcsán születtek-e a szóban forgó énekek.

Hasonlóan homályos Gevherí halálának a dátuma is. Egyik versében szerepel egy irreális 1172-es évszám (1759/60), amelyet Fuad Köprülü, a török irodalomtörténetírás atyja önkényesen 1127-re (1715/15) javított. A vers szerint költőnk ekkor már igen öreg. Minthogy azonban a korrekció teljesen önkényes - egészen biztosan nem két szám felcseréléséről van szó, hiszen a szám a versben eredetileg énekelve szerepelt -, e forráshely alapján biztosat állítani nem lehet.37

A fentieket összefoglalva azt mondhatjuk, hogy Gevherí a 17. század második felében alkotott, s ez szépen összecseng Naimeddín efendi azon állításával, hogy költőnk dédapja tiszteletére verset írt.

Ha Gevherí tényleg Bahrí Mehmed pasa írnoka (díván kátibi) volt, akkor minden bizonnyal klasszikus műveltséggel, jó kézügyességgel, íráskészséggel kellett rendelkeznie. Erre utalnak versei is, amelyek a korabeli ásik- verseknél jóval tudálékosabbak, az átlagnál jóval nagyobb bennük a klasszikus (díván-) költészet hatása, jó néhány költemény pedig az ásikköltészet hagyományaival homlokegyenest ellenkező módon, időmértékes formában íródott. Ezek alapján egy az átlagtól eltérő sorsú - hivatalnokként működő (!) - költőt kell elképzelnünk, aki kilóg az énekmondók sorából. Az ásikok körében nem is aratott túl nagy sikert, a kérdéses időszak ásik-soroló énekeiben nem szerepel — nyilván nem érezték maguk közül valónak. Versei a 18. század második felében kezdtek terjedni, az igazi sikert pedig a 19. század

35 Elçin, §ükrü, 1998. 459. o.

36 Fodor Pál, 2001. 203-206. o.

37 A verset közli: Elçin, $ükrü, 1998. 16. o.

209