Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Magyarország védelme - Európa védelme - Studia Agriensia 24. (Eger, 2006)

AZ EGRI VÁR DIADALA - 1552 - SUDÁR BALÁZS: Török énekmondók Egerben

Hatvanban Ahmed, Ibrahim fia (!) a kajmakám.1u 1664-ben szintén Hatvanban tűnik fel egy Ahmed aga nevű míralaj.30 31 1668-ban pedig az egri míralajt nevezték Ahmed bégnek, s felbukkan mellette egy Ebu Bekir bég nevű záim is.32 A fenti adatok alapján persze semmi bizonyosat nem állíthatunk, de könnyen lehet, hogy a Gevherí által elsiratott aga a felsoroltak között szerepel.

Lényegesen többet tudunk a vers költőjéről, Gevheríről.33 Ásik Ömer és Karadzsaoglan mellett ő a 17. század három leghíresebb ásikjának egyike. Bár közel ezer verse maradt fenn, életéről szinte semmi biztosat nem állíthatunk. Személyneve több versében is szerepel, igaz hol Musztafaként, hol pedig Mehmedként mutatkozik be.34 Az a kevés, amit tudunk róla, a 17. század második feléhez kötődik. Egyik versében például Kátibít, a század közepének jeles énekmondóját dicséri, olyannyira személyes hangnemben, hogy abból ismeretségre, sőt esetleg mester-tanítványi viszonyra következtethetünk. A feljebb már idézett kocsmai költő-verseny tanúsága alapján valószínűleg személyes ismeretség fűzte az 1707-ben elhunyt Ásik Ömerhez. Egyetlen biztosan datálható verse Szelim Giráj krími tatár kán isztambuli látogatását örökíti meg (1688/89). Egy életrajzgyüjtemény szerint Gevherí Bahrí Mehmed pasa írnoka volt. A költőként és kalligráfusként is ismert pasa 1687- ig a szerájban teljesített szolgálatot, majd 1700-ban bekövetkezett haláláig Kelet-anatóliai tartományok (Van, Kasztamonu, Dogu Karahiszár) élén állt. 1683-ban nisándzsiként, szultáni tugra-rajzolóként esetlegesen Magyarországra is eljuthatott. Azt sajnos nem tudjuk, hogy Gevherí mikor állt a szol30 Hegyi Klára: Jászberény török levelei. Szolnok, 1988. 109, 111. o. (No.: 91, 94.)

31 Hegyi Klára, 1988, 125, 126. o. (No.: 111, 112.)

32 Blaskovics József 1995, 229-230. o. (No.: 176.)

33 Gevherí számos életrajza közül a jelentősebbek: Köprülüzade Mehmet Fuat, 1929. Fuad Käprülü: Türk Sazçairleri. II. 1940. 131-141. o. Elçin §ükrü, 1998, 9-19.0. Saim Sakaoglu: Gevherí. (17. Yüzyil Açik Edebiyatÿ Üzerine Notlar: 16.) Türk Dili 1995:528, 1329-1344. o. Alhayrak, Nurettin: Gevherí. In: Türkiye Diyanet Vakfi Islam Ansiklopedisi. XIV. Istanbul, 1996. 43^14. o. Ezekben a tanulmányban az idézett forráshelyek mindegyike megtalálható. A magyar szakirodalomban is régóta ismert. Hazai György: Gevherí. In: Világirodalmi Lexikon. III. Budapest, 1975. 520. o. Néhány verse magyar műfordításban is olvasható: Szenvedélyek tengere. A török költészet antológiája. Szerk: Hazai György-Arpád Imre. Budapest, 1961. 92-96. o. Az idézett siratót tudtommal a magyar szakirodalomban csak Németh Gyula említette, mindössze egyetlen - tévedéssel is terhelt - mondat erejéig: Balassi Bálint és a török költészet. In: Magyar századok. Irodalmi műveltségünk történetéhez. Budapest, 1948. 84. o.

34 „Gevherí a művésznevem, [igazi] nevem Musztafa. " — írja egy helyen. Máshol pedig igy ír: „Szegény szolgád a szerencsétlen Mehemmed. " Elçin, §ükrü, 1998, 9. o.

208