Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Magyarország védelme - Európa védelme - Studia Agriensia 24. (Eger, 2006)

AZ EGRI VÁR DIADALA - 1552 - SARUS KISS BÉLA: Egy hegyvidéki végvár katonai infrastruktúrája. Murány katonasága, építményei és fegyverzete

központ irányítása alá Nagykálló, Tokaj, Szendrő, Putnok, Szádvár, Krasz- nahorka, Ónod, Eger, Sáros és Kassa; a bányavidéki részen Murány központ alá Bozók, Végles, Korpona, Csábrág, Szitnya, Bakabánya, Besztercebánya, Léva, Komjáti, Surány, Újvár, és Nyitra várak és városok tüzérségeit sorolták.131 Véleményem szerint ez a javaslat Murány esetében már azt a kialakult gyakorlatot igyekezett rögzíteni, ami Murány korábbi tényleges hadszertári tevékenységéből fakadt.

Murányban a kapitány alá rendelt hadszertárosok, tüzérek, kovácsok mellett az egyéb szakmunkákat ácsok, kőfaragók, bányászok, kerékgyártók stb. végezték. Ugyanakkor a kezdeti időszaktól egyértelműen alkalmaztak ezek mellett kifejezetten ágyúöntéssel foglalkozó szakembert és a vár ágyúöntő műhelyét is különválasztották az egyéb műhelyektől. Az 1556-os évtől kezdődően a tüzérek fizetése teljesen eltűnik a számadáskönyvből, és az ezt követő időszakban már egyértelmű, hogy a hadi fízetőmester hatáskörébe tartozik a fizetésük.

A tüzérségi eszközökkel, felszerelésekkel foglalkozó szakemberek elnevezése a murányi forrásokban sem következetes. Ez adódhatott abból, hogy az őket megnevező személyek maguk sem lehettek tisztában azzal, hogy mi is a különbség egy Büchsenmeister és egy Büchsenschmied között (előbbi elsősorban a korabeli német szakirodalom szerint tűzmestert jelentett, aki a löve- gek irányítását végezte, ugyanakkor jelenthetet puskaművest, aki a kézilőfegyverek készítését és javítását végezte. Utóbbi feladatott ugyanakkor gyakran a Büchsenschmied, a fegyverkovács is ellátta). A fogalmak keveredésének másik, véleményem szerint valósabb oka, hogy ezek a tevékenységek a gyakorlatban mégsem váltak el olyan élesen, mint azt a korabeli tüzérségi szakmunkák leírták. így tehát a hadszertáros rendszeresen végzett fegyverkovácsi feladatot, vagy amint láthatjuk Murányban is a bognárból (wagner) lett hadszertáros, akit ugyanakkor tűzmesternek neveztek és nem hadszertárosnak.

Külön gondként járul e terminológiai zavarhoz, hogy természetesen latinul is megnevezték ezeket a szakmákat. így például „bombardarius”132-ok azok a murányi fegyverrel foglalkozó személyek, akik még Murány ostromában a lövegek mellett szolgáltak, utána pedig a várba kerülve hadszer- tárosi feladatokat láthattak el. Éppen ezért sokszor hasznosabb, ha ezeket a

131 A Komárom és Kanizsa központok alá sorolt végvárakat lásd: uo. 156. p.

132 Erre az általam ismert szótárak nem tartalmaznak magyarázatot, az egyetlen Bartal féle szótártól eltekintve, amelyben „bombavető” áll meghatározásként.

147