Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Magyarország védelme - Európa védelme - Studia Agriensia 24. (Eger, 2006)

AZ EGRI VÁR DIADALA - 1552 - SARUS KISS BÉLA: Egy hegyvidéki végvár katonai infrastruktúrája. Murány katonasága, építményei és fegyverzete

ebben az évben. Egy 1593. szeptember 22. előtt keletkezett kimutatás szerint a bányavárosi végeket 1593-ban is (Komárom kivételével) a cseh-morva rendek fizették.61 A kimutatás Murány havi zsoldellátására rendelt összeget is tartalmazza (1060 rFt 15 kr.; amiből a sumjáci őrség, 56 rFt 15 kr, apolonkai 70 rFt, a murányi 762 rFt 45 kr., a Murány alatti kastély 171 rFt 15 kr.)

Az, hogy a cseh-morva rendek részt vettek a bányavidék, és ezzel Murány őrségének fenntartásában, annak köszönhető, hogy ők is belátták annak célszerűségét.62 A rendszertelenül és nem teljes egészében kifizetett zsold- összegekből ugyanakkor úgy tűnik, hogy ez a pénz sokszor nem jutott el Murányba.

A várban állomásozó katonák létszámáról és fizetésük sokféle módjáról rendelkezésre álló források alapján a következő megállapítások tehetőek meg:- a fellegvárban - az előírtakhoz képest alacsonyabb létszámban - mindig német, a kastélyban és a két palánkban pedig mindig magyar és szláv őrség állomásozott;- a németek élelemmel való ellátása zsoldjuk terhére történt;- a zsold terhére kiosztott élelem értéke (csakúgy, mint Komáromban és Győrben) a leszolgált időnek megfelelő összeg felét is elérte;- az elszámolások alkalmával az uralkodó sohasem volt képes a teljes összeget kifizetni.

Mivel az 1555-ös, 1557-es, 1565-ös és az 1570-es mustra alkalmával sem tudták teljesen kifizetni a murányi őrséget, felvetődik, hogy volt-e arra példa, hogy bármikor is sikerült a teljes őrséget egyszerre kifizetni. A ki nem fizetések gyakorisága azt mutatja, hogy ez rendszer volt és nem kivétel: a központi kormányzat által megállapított zsoldösszeg tehát nem járt valós következménnyel. Ez csupán valamiféle irányösszegnek tekinthető, amelyet esetleg egyes magasabb beosztású katonák, tisztviselők megkaphattak (ők is inkább valamiféle egyéb módon és nem készpénzfizetéssel), de a katona társadalom nagy része nem. Bár a fizetetlenség miatt rendszeresen panaszkodott minden murányi, valójában tisztában voltak azzal, hogy őket sohasem fogják teljesen kifizetni. Ezért is amelyikük csak tehette, igyekezett más módon készpénzhez jutni. Egyesek közülük a vár körüli munkákba segítettek be, mások a tized- szedés alkalmával jutottak kisebb nagyobb többletjövedelemhez.

61 ÖStA KA AFA Kart. 32. 1593-1594. 1593 9/1.

62 A győri végvidék finanszírozásához nagymértékben járultak hozzá az alsó-ausztriai rendek. Pálffy, Győri főkapitányság passim.

134