Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Magyarország védelme - Európa védelme - Studia Agriensia 24. (Eger, 2006)

AZ EGRI VÁR DIADALA - 1552 - SARUS KISS BÉLA: Egy hegyvidéki végvár katonai infrastruktúrája. Murány katonasága, építményei és fegyverzete

A murányi katonák zsoldfïzetése tehát azt mutatja, hogy a német zsoldosok sem kapták rendszeresebben fizetségüket, mint a végvárakban szolgáló egyéb nemzetiségű zsoldosok.63

Az idegen és a magyar nemzetiségű katonák zsoldfizetési gyakorlata összességében egyfajta egyensúlyt mutat. Úgy tűnik, nem áll meg az az állítás, hogy a várakban állomásozó idegen katonaság részére nagyobb harcértéke miatt állapítottak volna meg jelentősebb zsoldot. A magasabb zsold névlegesnek tekinthető és inkább azt jelenti, hogy az élelmezés költségeit foglalta magába, valamint azt a tényleges gyakorlatot, hogy teljes kifizetésére csak elvétve került sor. (Fontos hangsúlyoznom még egyszer, hogy ezek a megállapítások a várakban állomásozó idegen katonaságra értendők.)

Fegyver készítés és a hadszertári feladatok

Mivel Murányi a már ismertetett okokból a török aló. században egyszer sem ostromolta meg, a vár (és ezzel a hadszertár és műhelyek) biztonságát kitűnő fekvése és erős falai szavatolták.

A vár hadszerrel való ellátása kezdetben a kamarai szervek hatáskörébe tartozott. Az Udvari Kamara jegyzőkönyveiben - 1550-1556 között-47 bejegyzés található e tárgyban. Ez már önmagában is mutatja, hogy a központi hatóság, amelyik ekkor a hadi igazgatás feladatát is ellátja, igencsak kiemelt feladatának tekintette a murányi ágyúöntő műhely kiépítését, a murányi hadszertár létrehozását és hadianyaggal való feltöltését.

Ezek a bejegyzések négy típusra oszthatók:- az ágyúöntéssel és a hadszertári feladattal foglalkozó személyek zsold- ját, foglalkoztatását tárgyaló bejegyzések,- valamilyen alapanyag Murányra rendelése (ólom, szurok, puskapor stb.),- a hadszertárral (épületének építése javítása) kapcsolatban keletkezett bejegyzések,- a fegyverek felmérésével, a készletekkel kapcsolatos iratváltásokról szóló bejegyzések.

63 Érsekújvár 1586-os zsoldjegyzéke alapján Reraeczki Imre bizonyította ezt: Remeczki, Az érsekújvári vár 1586. évi zsoldjegyzéke 274. p. Kelenik József a Kanizsa ellen vetett várak esetében állapította meg ugyanezt: Kelenik, Nemzetiségi megoszlás 102. p.

135