Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Magyarország védelme - Európa védelme - Studia Agriensia 24. (Eger, 2006)

AZ EGRI VÁR DIADALA - 1552 - SARUS KISS BÉLA: Egy hegyvidéki végvár katonai infrastruktúrája. Murány katonasága, építményei és fegyverzete

tosan az élelem előteremtésének hátterét, mint Murányban. Ugyanakkor tudjuk, hogy e két vár jelentős tizedbevételek felett rendelkezett, és nincs okunk feltételezni, hogy akár az osztrák területekhez közel eső Győr esetében is jelentős mennyiségben érkezett volna élelem a Habsburg örökös tartományokból.

Korábbi becslésem szerint Murány esetében kb. 50%-os tényleges létszámmal számolhatunk az utasításokban szereplő, illetve a Haditanács által összeállított számokhoz képest.39 Utóbb talán annyival lehetne ezt pontosítani, hogy maximum 50%-al kevesebb német zsoldos szolgált Murányban, mint az előírt létszám.

Azt természetesen nem lehet megállapítani, hogy a végvárrendszer többi várában ez az arány pontosan mennyi volt. Az idézett győri források esetében sem ismert, hogy mennyi az előírt létszám. A Magyarországra 1607-re érvényes kimutatás kapcsán Benda Kálmán jegyezte meg, hogy „a kimutatásban nem a tényleges, hanem a kívánatos létszámot tüntették fel. ”40 41 Arra, hogy ez a gyakorlat Európa-szerte elterjedt, a hadügyi forradalom elméletével szembeni kritikusok is felfigyeltek: „a zsoldkimutatásokban és toborzási listákon szereplő »elméleti« létszámadatokat nem lehet mérvadónak tekinteni”.'" Pálffy Géza is többször felhívta a figyelmet arra, hogy a várak, mezei hadseregek létszámáról többféle célú összeállitás készült.42 Az 1576-os és 1582-es zsoldlisták kiadásának elé írt előszavában a listákban szereplő katonák létszám- és zsoldköltség-adatait elfogadta tényleges értékeknek, bár hangsúlyozta, hogy ezek „ elsődlegesen a minél jelentősebb török segélyek megszavazását kívánták alátámasztani és elősegíteni. ”43 Ráadásul azok a számítások, amelyek a magyar végvárrendszer költségeinek kiszámításakor a bécsi központi hatóságoknál készültek, nem tartalmazták (mert nem tartal39 Sarusi Kiss, Élelemellátás 261. p.

40 Benda, Végvári vonal fenntartásának költségei a XVII. század elején. 58. p.

41 Agoston-Oborni, A tizenhetedik század története 122. p. A hadügyi forradalomra, illetve annak magyarországi vonatkozásaira lásd: Kelenik, A hadügyi forradalom és jelenségei.

42 Pl. Pálffy, Győri főkapitányság, 49. p. és 85. p. A mustrák során készített musterregis- tereket, amelyekben két mustra közötti változásokat a várban tartózkodó seregdeákok vezették, a 18. században kiselejtezték. „Emiatt egyetlen egy esztendőben sem tudjuk még csak megközelítő pontossággal sem megmondani, hogy a jól ismert előírt keretlétszámokból mennyi katona szolgált valójában a végvidék egyes váraiban. " Uo. 191. p.

43 Bár ezek után kijelenti, hogy a jegyzékek számadatai „immáron véglegesen megerősítik Szekfü Gyula és Benda Kálmán véleményét arról, hogy a királyi Magyarország XVI. századi éves jövedelmei [...] a végvonal zsoldsziikségleteinek körülbelül felét fedezték volna. " Pálffy, A magyarországi és délvidéki végvárrendszer 1576. és 1582. évi jegyzékei. 119. p.

128