Petercsák Tivadar: Nemesi és paraszti közbirtokosságok Heves Megyében (XVIII-XX. század) - Studia Agriensia 23. (Eger, 2003)
V. A KÖZBIRTOKOSSÁGOK SZEREPE ÉS JELENTŐSÉGE A HEVES MEGYEI FALVAK ÉLETÉBEN
vetőmagot adtak kölcsön a település lakóinak, amit azok természetben adtak vissza. Az 1880-as években Atkáron készpénzre váltott gabona- készletből a szegénysorsú lakosok mérsékelt kamat mellett kaphattak segélyt. A kegyúri joggal rendelkező nemesi közbirtokosságok templomépítést, -fenntartást és egyházi javadalmazást is finanszíroztak. A közbirtokosságok takarékos gazdálkodással egyensúlyt tartottak a bevételek és kiadások között. Az Atkárról ismert adatok szerint a nemesi közbirtokosság tagjai félévenként megkapták a királyi haszonvételek bevételének birtokuk arányában őket megillető részét, ami rendszeres jövedelmet biztosított számukra. A nemesi közbirtokosságok egy része a XX. század elején megszűnt, mások a polgári törvények által szabályozott erdő- és legelőtársulatként sok helyen az 1960-as évekig működtek. A paraszti gazdasági közösségek sajátos típusát alkotják a közös erdő- és legelőhasználatot szabályozó közbirtokosságok, illetve erdőbir- tokosságok és legeltetési társulatok. Ezek az országos gyakorlathoz hasonlóan Heves megyében is jórészt központi rendeletek nyomán jöttek létre, de mindennapi működésükben a helyi hagyományok - így a nemesi közbirtokosságok példája - és a lokális gazdasági érdekek érvényesültek. A paraszti tulajdon létrejöttének kereteit az 1848-as jobbágyfelszabadítás teremtette meg, de amíg a jobbágy az általa művelt földnek szabad tulajdonosa lett, addig a legelők és az erdők az egyezségen vagy peres eljáráson alapult elkülönözések eredményeként felosztatlanul és a telki állományhoz arányosítva kerültek az 1850-es, 1860-as években a Heves megyei parasztság tulajdonába. Az egyéni tulajdon és a közös használat jogi és szervezeti összehangolásának napi gyakorlatát azonban még évtizedekig nem szabályozta törvény. így a faluközösség korábbi feudális szervezetének közös legelőhasznosítása idomult az új lehetőségekhez és szükségletekhez. A XIX. század végétől követhettük nyomon a Heves megyei paraszti közbirtokosságok létrejöttét, szervezeti kereteit és mindennapi gyakorlatát. A törvények alapján a századfordulón létrejött gazdatestületek, úrbéres gazdaközösségek, közbirtokosságok általában az 1920-as, 216
