Petercsák Tivadar: Nemesi és paraszti közbirtokosságok Heves Megyében (XVIII-XX. század) - Studia Agriensia 23. (Eger, 2003)
V. A KÖZBIRTOKOSSÁGOK SZEREPE ÉS JELENTŐSÉGE A HEVES MEGYEI FALVAK ÉLETÉBEN
V. A KÖZBIRTOKOSSÁGOK SZEREPE ÉS JELENTŐSÉGE A HEVES MEGYEI FALVAK ÉLETÉBEN Összegzés Munkánk során a levéltári források, történeti-néprajzi feldolgozások és a recens adatgyűjtések felhasználásával sikerült feltárni a Heves megyei falusi gazdasági közösségek jellegzetes típusának, a közbirtokosságnak a rendi társadalomban gyökerező, majd a polgári korszak törvényei által szabályozott és a mezőgazdaság kollektivizálásáig működő sokszínű formációit. A XVII. századtól a XX. század közepéig terjedő időszakban a nemesi közbirtokosságoktól kezdve vizsgáltuk a Heves megye természet- földrajzi adottságai által determinált állattenyésztés és mezőgazdálkodás szempontjából fontos paraszti legelő- és erdőközösségek megalakulásának körülményeit, szervezeti kereteit és működésük részleteit. A feudalizmus utolsó évszázadaiban Heves a sok nemes megyéje volt, hiszen területe a végvári vonal mentén, a Török Birodalom és a Magyar Királyság határvidékén volt. Itt a végvári korszakban érdemeket szerzett parasztkatonák közül sokan kaptak nemeslevelet. A XVIII. századra jónéhány Heves megyei palóc faluban a kisnemesi családok aránya elérte vagy meghaladta az 50%-ot. A XVIII. század végén a megye településeinek majd egynegyedében több nemes rendelkezett tulajdonjoggal. Ők, illetve a jobbágyföld nélküli kuriális és armális nemesek birtokközösségben éltek, amelynek a nemesi közbirtokosság biztosította a szervezeti kereteit. A közbirtokosság magában foglalta mindazokat a javakat, amelyeket nem volt értelme felosztani, mert gazdaságtalan egységek jöttek volna létre. A XVIII. század elején a nemesi falvakban még a szántóföldek, rétek is közös használatban voltak. Hevesen a XVIII. század közepére, Ivádon az 1730-as évek végére, illetve a XIX. század elejére 213
