Petercsák Tivadar: Nemesi és paraszti közbirtokosságok Heves Megyében (XVIII-XX. század) - Studia Agriensia 23. (Eger, 2003)

V. A KÖZBIRTOKOSSÁGOK SZEREPE ÉS JELENTŐSÉGE A HEVES MEGYEI FALVAK ÉLETÉBEN

szűnt meg a szántókra és rétekre is kiterjedő birtokközösség. Hagyományosan közösen használták viszont a nemesi közbirtokosságok megszűnéséig az erdőket, legelőket és a vadászati jogot, továbbá együttesen és a nemesi birtok arányában részesedtek a XX. század elejéig a regálék hasznából: a mészárszék, a kocsmáltatás vagy a vásártartás jövedelméből.

A nemesi közbirtokosságok működését nem szabályozták országos érvényű törvények, így Heves megyében is a szokásjog befolyásolta tevékenységüket, szervezeti kereteiket. Minden fontos gazdasági kérdésben a közgyűlés döntött, de ez fogadta fel az alkalmazottakat, és választotta meg tagjai közül a tisztségviselőket. A nemesi közbirtokosság vezetője Heves megyében a director, igazgató, illetve kormányzó. A máshol gyakori hadnagy kifejezéssel megyénkben egyedül Kálban találkozunk. A gazdálkodást és a pénzkezelést végző perceptor, pénztárnok vagy számtartó mellett jegyző', nótárius minden nemesi közbirtokosságban volt. A helyi adottságoktól függően választottak az erdőre vagy a határra felügyelő személyt.

Heves megyében sajátos belső szabályozás és egyedi tisztségek jellemezték a besenyőtelki nemes udvartelkes közbirtokosságot. Itt már 1769-ben megalkották a nemesi község „falutörvény”-ét, amely a köz- igazgatási, rendészeti és birtokjogi ügyek egyedüli és kizárólagos mércéje lett. Itt levéltáros, templombíró, parasztbíró, tutor és pusztai felvigyázók felügyeltek egy-egy területre.

A Heves megyei példákból is látható, hogy jellemzően nemesi közös tulajdonban és használatban voltak az erdők. A megye északi tájain működött közbirtokosságok a XVIII. századtól rendszeresen szabályozták tagjaik, valamint jobbágyaik és zselléreik erdőhasználatát. A közbirtokosság megengedte úrbéreseinek a faizást, a sertésmakkoltatást, legeltetést és gyűjtögetést, amelyért robottal, illetve sertéstizeddel tartoztak. Az úrbérrendezés után Heves megyében is rögzítették a jobbágyok és zsellérek erdőhasználati jogait és az ezekért végzendő szolgáltatásokat.

A XVIII. század közepétől általános, hogy az allodiális gazdálkodás megerősödése és a központi erdővédő intézkedések miatt a közbirtokosságok korlátozták az úrbéresek erdőhasználatát, és szabályozták a

214