Petercsák Tivadar: Nemesi és paraszti közbirtokosságok Heves Megyében (XVIII-XX. század) - Studia Agriensia 23. (Eger, 2003)

I. A FALUSI GAZDASÁGI KÖZÖSSÉGEK TÖRTÉNETI KÉRDÉSEI ÉS TÖRVÉNYI KERETEI

dőbirtokosságok a közösen megvásárolt, illetve az 1945-ös földosztáskor juttatott erdőrészek hasznosítására. Az erdős vidékeken olyan falvak is akadtak, amelyekben akár öt-hat autonóm szervezetű, de államilag felügyelt erdőbirtokosság létezett, és ugyanaz a gazda többnek is tagja lehetett. Sok helyütt viszont - a törvény lehetőségei szerint - az erdő- és legelőtulajdonosok egyetlen közbirtokosságot alkottak, s az erdővel és a legelővel kapcsolatos ügyeiket együttesen intézték. A lokális paraszti gazdasági közösségek mindennapi gyakorlatában a sokszor évszázados hagyományok a XX. század végén is megfigyelhetők, ugyanakkor a gazdasági-társadalmi viszonyok változásaihoz igazodó folyamatos megújulás, modernizáció is jelen van a szervezetekben, közösségekben.52

Az utóbbi évtizedekben az Északi-középhegység vidékén, illetve Heves megye területén recens gyűjtések és levéltári kutatások során igyekeztünk feltárni az erdő- és legelőhasználatot szabályozó helyi gazdasági közösségek múltját és működésűk mindennapi gyakorlatát. Meggyőződésünk, hogy a közösségek differenciált országos képének kialakításához szükségesek a lokális és nagyobb tájakra kiterjedő intenzív történeti-néprajzi vizsgálatok. Ehhez kívánunk hozzájárulni a Heves megyei tapasztalatok és kutatási eredmények közreadásával.

19