Petercsák Tivadar: Nemesi és paraszti közbirtokosságok Heves Megyében (XVIII-XX. század) - Studia Agriensia 23. (Eger, 2003)
I. A FALUSI GAZDASÁGI KÖZÖSSÉGEK TÖRTÉNETI KÉRDÉSEI ÉS TÖRVÉNYI KERETEI
ként való fennmaradását biztosította. Az erdőtörvény szerint a közbir- tokossági erdők szakszerű gazdasági kezeléséről maguknak az erdőbirtokosoknak kellett az állami erdőfelügyelő ellenőrzése mellett gondoskodniuk. Ez a gyakorlat azonban a legtöbb helyen nem vált be. Ezért alkotta meg az országgyűlés az 1898. évi XIX. tc-et, melynek elsődleges célja a közös erdők szabályszerű gazdálkodásának a biztosítása volt. Intézkedett az erdők állami kezeléséről és a közös erdőbirtokok gazdasági ügyviteléről. Elrendelte az erdőbirtokosságok irányító szerveinek a felállítását, amidőn kimondta, hogy a közbirtokosságok és a volt úrbéresek osztatlan tulajdonában lévő, közösen használt erdők gazdasági ügyeit a jelen törvény értelmében készült szabályzata szerint a közös birtokosok gyűlése intézi.24 A gyűlés határozatait a közös birtokosok által választott elnök és a tisztségviselők (erdőgazda, pénztáros, jegyző, választmányi tagok) hajtották végre. Az erdőközösségek ügyviteli szabályzatot állítottak össze, amelyben az elnöki hatáskörről, a tisztségviselők jogairól és kötelességeiről, valamint a közösség működéséről rendelkeztek. Működésük felett az erdőhivatalok gyakorolták az ellenőrzést. A törvény hiányosságának tartották, hogy nem változtatta át jogi testületekké az erdőtulajdonosok közösségét, hanem az egyes birtokostársak tulajdonjogának lényegét, a közösség magánjogi alapjait érintetlenül hagyta. A közösségek részterületei a telekkönyvben is az egyes tulajdonostársak nevén álltak. A használati jog gyakorlását a névjegyzékben feltüntetett arányrészek nagysága befolyásolta.25 A közös erdők terjedelméről először az 1895. évi mezőgazdasági összeírás adott számot. E szerint a közbirtokossági és a volt úrbéres erdők területe 1 824 364 kát. hold volt, s ez mintegy fele az összes magyarországi erdők 30%-át kitevő közös erdőknek.26 Míg az erdőknél az 1871. évi Lili. te. rendelkezett a közös használatról, a legelőknél megengedte, hogy az egykori úrbéresek számára a legelőilletmény esetleg többi birtokával együtt hasíttassék ki. A szántóföldnek feltört legelők drasztikus csökkenése katasztrofális hatást je24 Kollwentz Ödön 1986. 358.; Csizmadia Andor 1977. 39^10. 25 Csizmadia Andor 1977. 45-47. 26 Csizmadia Andor 1977. 39. 12
