Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)
PERJÉS GÉZA: A védelemről általában és a végvárak anyagi ellátásáról
határt. A tétel általában igaz is, érvényességét azonban több körülmény korlátozza. Mindenekelőtt: minden olyan védelmi háború, melyben számítani lehet szövetségesek támogatására, időnyereségért folyik. Nos, „a dolgok természetéből következik”, hogy nagy területen elosztó várak bevétele több időbe kerül, mint az egy vonalban levőké. Olyan esetekben pedig, amikor az ellenséget kiéheztetéssel akarjuk tönkretenni, vagy hátsó összeköttetési vonalainak megnyújtására kényszerítjük, azaz visszavonulunk az ország belsejébe, a legnagyobb hiba volna, ha váraink a határ mentén lennének. Végül pedig, ha meggondoljuk, hogy a fővárost mindenképpen várakkal kell fedezni, de a nagyobb városokat is, továbbá az is szem előtt tartjuk, hogy hegységek, folyók és más, a védekezést elősegítő tereprészek feltartó erejét milyen nagy mértékben fokozzák a várak, akkor könnyen belátható, hogy azokat az ország egész területén kell szétszórni. A harmadik kérdés ritkán merül fel a gyakorlatban, mégis érdemes vele foglalkozni, ha meggondoljuk, hogy két, három, négy, egymástól egymenet- nyi távolságra levő erődből álló erődrendszerek feltartó ereje milyen nagy. Végül nézzük a földrajzi adottságok kérdését. Folyók, hegyek, általában akadály jellegű tereprészek megerődítéséről volt már szó. Az elmondottakat itt azzal kell kiegészíteni, hogy amennyiben nem lehet közvetlenül a folyó partjára várat helyezni, akkor inkább tőle távolabb, 10-12 mérföldre építsük, és ne közelebb. Hegyvidéken jobb a gerinc mögé, mint elé helyezni a várakat, mivel az utánpótlás és felmentés könnyebbé válik számunkra. Érdekes módon Clausewitz csupán érintőlegesen foglalkozik a várak szerepével a stratégiai támadásban, pedig, mint tudjuk, az nagyon is fontos volt. Ez a hiányosság részben az elégtelen forrásanyagra támaszkodó hadtörténeti stúdiumaiból következik, részben pedig abból a meglepetésből, mondhatni döbbenetből, amit a francia forradalmi hadsereg, majd Napoleon hadisikerei keltettek a kortársakban. Ezekben a háborúkban ugyanis, legalábbis úgy tűnt, az élelemellátásnak nem volt akkora szerepe, mint az ancien régime idején, amikor még a támadó félnél is döntő szerepe volt a raktárakat magukba foglaló váraknak. Természetesen említést kell tenni arról a különbségről is, ami a nyugati várrendszerek és a magyarországi végvárrendszer között volt. Régebbi írásaimban4 párhuzamot vontam a magyar végvári rendszer és a világtörténet nagy határvédelmi rendszerei, a kínai, a római, a bizánci és a spanyolországi határvédelem között. Ennek a határvédelemnek a funkciója nem csupán az volt, hogy deklarált háború esetén az országot ért nagy, hadászati támadásokkal szemben az előbb előadottak szerint a védelmet erősítse, hanem az is, hogy a szomszédos 4 Perjés G.: Zrínyi Miklós és kora. Bp. 1965. VI. és XI. fej. és Az oszmán birodalom háborúinak katonai kérdései. HK. 1967/2. 44
