Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)
PERJÉS GÉZA: A védelemről általában és a végvárak anyagi ellátásáról
nép béke idején kisebb, főleg lovas portyázó erőkkel végrehajtott rabló betöréseit elhárítsa. Ebben a határvédelemben döntő szerepe volt a nagy várak között létesített kisebb őrhelyeknek, árkoknak és falaknak, valamint az ellenség hirtelen betöréseit elhárítani képes könnyű lovasságnak. Nyugat-Európában a határvédelemnek erre a formájára nem volt szükség, mert az egyes államok közt vagy háború vagy béke volt és a háborúban reguláris seregek csaptak össze, békében pedig nem volt határsértés, míg az említett határvédelmek esetében és itt Magyarországon a hivatalos béke idején is szüntelenül folyt a kis háború. Egyedül Flandriában alakult ki a magyarországihoz némileg hasonló helyzet a 16. században. Itt a Spanyolország és Hollandia közti háború első szakaszában, 1595-ig a harcok, Parker megfogalmazása szerint „hullámzó határ” mentén egy-egy város vagy falu birtokáért folytak. Ahogyan Monluc, a híres katonai író leíija a háború „csetepatékból, rajtaütésekből, lesvetésekből, véletlen ütközetekből, városok lerohanásából és kisebb ostromokból állt”. - tehát hasonlóan, mint Magyarországon. A háborúnak ebből a hasonlóságából következett, hogy az alkalmazott erők szempontjából is sok volt az egyezés. Ebben a „guerre aux vaches”-ban, azaz a marhazsákmányért folyó harcokban ugyanis két fajta katonaság kellett: egyik, amely a várszolgálatot látta el a maga rutinjaival, a másik, melyet ügyessége, kezdeményezőképessége, a fegyverek biztos kezelése képessé tett a portyázó harcra. És ez utóbbi feladatra nehezebb volt katonát találni, mint a várszolgálatra. Mint Álba herceg mondta, nyílt csatát bármilyen katonaság meg tud vívni, de a gerilla harchoz kiképzett veteránok kellenek. Ez persze túlzás, mert a nyílt csaták megvívásához nagyon is kellett a jó kiképzés, de, hogy a portyázó harchoz egész másik kvalitások kellettek, az kétségtelen. A magyarországi hajdúk és huszárok bizonyítják ezt! Egy ostromlott vár anyagi szükségletei Rátérve most már a programban is jelzett témára, az ostromlott, vagy ostrom előtt álló várak anyagi ellátására, két korabeli szakértő, Montecuccoli és Vauban számításait és becsléseit vettem alapul.5 Montecuccoli az 1653-ban írt Del Arte Militare-ban egy vár védőseregének létszámát így szabja meg: a vár kerületének minden lépésére egy, vagy bástyánként 200 katonát kell számítani.6 A szükségleteket nem számszerűsíti, csupán bizonyos megjegyzésekkel az egyes cikkek nevét említi. Lőszerből, illetve lőszerkészítő szerekből a követ5 Von der Kriegskunst /Del Arte Militare, 1653/ és Vom Kriege mit den Türken in Ungarn /Deila Guerra col Turco in Ungharia 1668/ In: Ausgewdhlte Schriften. Traité de la Défense des Places, par Maréchal Vauban. Nouvelle édition, revue, rectifié, augmentée par F.,P. Foissac. Paris, 1791. 6 Montecuccoli: II. 93. o. 45