Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)
PERJÉS GÉZA: A védelemről általában és a végvárak anyagi ellátásáról
a viszony itt, mint a támadásnál és a védelemnél: a koncentrikus forma alkalmazásánál a siker nagyobb, az excentrikusnál biztosabb, az a pozitív célú, de gyengébb hatású, ez a negatív célú, erősebb forma." A kettő tehát „egyfajta lebegő egyensúlyban van Mindez egyformán vonatkozik a taktikára és a stratégiára. Ki kell emelni viszont, hogy a belső vonal előnyei a tér megnagyobbodásával jelentősen megnövekednek, ezért alkalmazása a stratégiában kifizetőbb, mint a taktikában. Ez természetes, hiszen a csatatér kiterjedése néhány ezer lépés, a hadszíntéré néhány száz mérföld, ott tehát az időnyereség néhány óra, míg itt napok, esetleg hetek. Ezt követően az ellenállás fokozataival foglalkozik Clausewitz. Mint említettük, a védelem lényege az elhárítás, amiben benne foglaltatik a kivárás - és éppen ez a védelem legfőbb előnye. Miután azonban a védelem nem maradhat passzív, két részből tevődik össze: a kivárásból és a cselekvésből. A következőkben a tárgyalást Clausewitz a hadszíntér védelmére szűkíti. Nem foglalkozik tehát a védő háborúval és a védelmi csatával. Előbbivel azért nem, mert sok politikai elem vegyül belé és később tárgyalja, az utóbbival azért, mert inkább a taktika tárgya. A védelem végrehajtásától függően a kivárásból eredő időnyereség a következőképp alakul: 1. Amint belép a támadó a hadszíntérre, a védő megtámadja; ebben az esetben az időnyereség minimális. 2. A védő védelmi állást foglal a határon, és abból támad; ilyenkor az időnyereség valamivel nagyobb. 3. A védő bevárja a támadást; az időnyereség még nagyobb, de előforduhat, hogy a támadó túlságosan erősnek ítélvén a védőállást, lemond támadó szándékáról. 4. A védő hátul, országa belsejében fejt ki ellenállás; ez természetesen visz- szavonulással, azaz az ország egy részének feladásával jár. Az áldozat azonban kifizető, mert a támadó ereje előnyomulás közben harcok, menetfáradalmak és ellátási nehézségek következtében folytonosan csökken. Ilyenkor az időnyereség a legnagyobb, és amikor a támadás eléri kulminációs pontját, a védő számára elérkezik a cselekvés, azaz a döntő ellentámadás pillanata. Most értem a konferenciának céljához legközelebb eső tárgykörhöz, a várak szerepéhez a stratégiai védelemhez. Hatásuk egy passzív és egy aktív elemből tevődik össze. A passzív elem az a védelem, amit a bennük levő lakosságnak, hadműveleti szempontból fontos objektumoknak (utak, hidak, raktárak stb.) nyújtanak. Az aktív elem alatt azt értjük, hogy ellenőrzés alatt tartják a közvetlen környéket, nemcsak ágyúik hatótávolságán belül, hanem azon túl is, helyőrségeik kicsapásaival. Minél erősebb a vár őrserege, annál 40
