Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)
PERJÉS GÉZA: A védelemről általában és a végvárak anyagi ellátásáról
messzebb küldhet ki portyázó osztagokat, s minél erősebbek ezek, annál messzebb működhetnek, azaz annál nagyobb területet tarthatnak ellenőrzésük alatt. Az aktív hatás megint két részből áll: azokból a vállalkozásokból melyeket a vár őrsége hajt végre, és azokból, melyeket a várhoz nem tartozó, annak védelme alatt álló csapatok hajtanak végre. Egy olyan hadtest, mely önálló vállalkozásra túlságosan is gyenge lenne, a vár oltalma alatt ura lehet az egész környező vidéknek. Még nagyobb várak őrségei is csak kis létszámú csapatokat küldhetnek ki vállalkozásra, és azokat is legfeljebb néhány menetnyi távolságra. Kisebb váraknál a kiküldhető csapatok ereje teljesen jelentéktelen, a vállalkozások pedig legfeljebb a közeli falvakra terjedhetnek ki. Amikor tehát a várak aktív hatásáról beszélünk, nem annyira az őrseregek vállalkozásaira gondolunk, hanem az oltalmukban működő külső erőkére. A várak a védelem legfontosabb támaszai, mivel: 1. Raktárakat foglalhatnak magukban; a támadó előnyomulása közben a vidékből él, egyik napról a másikra, a védő viszont előre felállított raktáraiból élelmezi magát, a vidéket magát kíméli, lévén saját országában. Az előnyomuló támadó készletei nincsenek kitéve háborús hatásnak, ezzel szemben a védőéi egyre inkább a hadműveletek középpontjába kerülnek. Várakba telepített raktárak nélkül tehát a védő hadműveletei igen nehézzé válnak, hiszen a hadsereg készleteit jelentős erőket lekötő, kiterjedt és a hadműveletek céljával nehezen összeegyeztethető állásokkal kellene biztosítania: „Száz és száz sebezhető pontja van annak a hadseregnek melynek nincsenek várai; olyan harcosnak tekinnthető, akinek testét nem fedi vért.” - jegyzi meg Clausewitz. 2. Utakat zárhatnak le szárazon és vízen. Nem mindig könnyű egyegy főutat lezáró várat mellékutakon megkerülni. Ha pedig a vidék egyébként is nehezen járható, s nap mint nap meg kell tenni a kerülőt - ti. az után- szállító oszlopoknak, erősítéseknek, sebesülteknek, foglyoknak stb. -, akkor az időveszteség igen jelentőssé válhat. A vízi utakat lezáró várak fontosságát hangsúlyozni pedig nyilvánvalóan felesleges. 3. Taktikai támaszként szolgálhatnak. Miután a várak őrségei füzükkel és kitöréseikkel közvetlen környékükön minden mozgást veszélyeztethetnek, igen jó támasztékai lehetnek a védőállás szárnyainak. Ugyanakkor nem is szükséges, hogy a szóban forgó szárny közvetlenül érintkezzék az erőddel, azaz, lehet közöttük bizonyos távolság, mivel a támadó visszavonulási útja kerül veszélybe, ha behatol a védőállás szárnya és a vár közötti résbe. 4. Menetállomásként szolgálhatnak. Ha a várak a védő hátsó összeköttetési útvonalán fekszenek - s rendszerint ez az eset -, akkor legalkalmasabb 41