Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)

R. VÁRKONYI ÁGNES: Ellátás és társadalom. Végvári élelmezés a 16-17. századi Magyarországon

A török megszállás alól visszafoglalt Magyarországon az országegyesítés másik alternatíváját II. Rákóczi Ferenc állama vázolta fel. A hadélelmezés ügyét nagy tapasztalatokkal rendelkező társadalmi csoport, tájékozott és művelt nemesek, polgárok segítségével szervezte meg a fejedelem. A várak ellátásának instrukcióiban a régi hagyományok ötvöződtek az új követelményekkel. A hadélelmezés mindennek ellenére az államgazdasági irányítás egyik legsúlyosabb tehertétele maradt.

A várellátás és társadalom összefüggésének néhány koordinátáját vázoltuk fel. Az élelmezés, mint tengert a csepp, a mérhetetlen valóságot sűríti magába. A várkatonaság élelmezéséről, rendszeréről, működési mechanizmusáról, színvonaláról és változásairól letisztult képet a váruradalmak, a majorsági gazdálkodások, a vármegyei elszámolások, kamarai összesítések és más források hosszú távú vizsgálataival kaphatunk. A tömegétkeztetés kialakulása, a normatívák, a kiszámított tervezések, az elszámolási követelmények, a pénzügyi fegyelem dokumentumai a társadalmi szervezettség és az állami intézmények működésének igényes színvonalát tükrözik. Magyarország társadalma ezzel a teljesítményeivel ugyancsak szerves része volt a korabeli Európának.

Milyen arányban viselte Magyarország társadalma a védelmi rendszer terheit? Számszerűen pontos válasz a kutatások mai szintjén aligha lenne adható. Bizonyos viszont, hogy az élelmezés, mint a várkatonaság és a kiszolgáló személyzet működésének elemi feltétele, szerves része a költségeknek. Indokolt tehát a feltételezés, hogy Magyarország társadalma időnként változóan, de általában mintegy fele részében viselte országa, és egyben az osztrák örökös tartományok védelmének, az oszmánok szárazföldi nyugati előnyomulása feltartóztatásának költségeit. A munka és a szellemi teljesítmény értékmérésére egyelőre nincs módszerünk. Nyitott kérdés marad az is, hogy a várellátás változó eljárásai mennyiben szolgálták a piacgazdaságot, hogyan ösztönözték az újítások szellemét. Azt viszont állíthatjuk, hogy a Királyi Magyarország, Horvátország, Szlavónia és az Erdélyi Fejedelemség várellátásának története a társadalom civilizációs szintjének és alkalmazkodó képességének története.

Talán ennyivel is sikerült érzékeltetnem, hogy a Végvárrendszer és ellátás címmel közreadott tanulmányok együttese alapvetően fontos kérdését világítja meg nemcsak Magyarország és a Habsburg birodalom történetének, hanem új megközelítésekkel járul hozzá Európa önérték tudatának megértéséhez is. Perjés Géza, Domokos György, Etényi Nóra, Csiffáry Gergely, Kenyeres István, Pálffy Géza, Borbás Emese, Sarusi Kiss Béla a várellátás különböző oldalait világítják meg, többnyire újonnan feltárt források alapján széleskörű áttekintést nyújtanak. Meghaladják eddigi ismereteinket és alapjai lehetnek az összes várfenntartási költségek országosan rendszerezett számbavételének.

32