Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Végvár és ellátás -Studia Agriensia 22. (Eger, 2001)

R. VÁRKONYI ÁGNES: Ellátás és társadalom. Végvári élelmezés a 16-17. századi Magyarországon

A kérdés lényege témánk összefüggésében az, hogy a várak élelmezési gyakorlatában, mennyiség, szervezettség, ellenőrzés tekintetében milyen minőségi változások figyelhetőek meg. Vannak szerencsés forrásadottságok, nem az egyetlen Árva várának jövedelmi kimutatása hét évről 1674-1686 között.42 Ez a tizenöt év tulajdonos és katonai, politikai váltással terhelt, s azért tanulságos, mert módot ad rá, hogy két kormányzati változás és két háború, s a korszak legnagyobb hadivállalkozása, Buda ostroma következményeit lemérjük. Minket azonban másfél évszázadról nyerhető áttekintések érdekelnének: mit és mennyit ettek Mohács után a végváriak és hogyan étkeztek három-négy emberöltővel később Buda visszavívásának idején?

A Királyi Magyarországon 1671-1674 között a várkatonaság létszámát csökkentették, vagy az újabb kutatások szerint nagyobbszabású hadügyi átszervezés keretében a reguláris hadseregbe vitték a magyar őrségek egy részét is át.43 A várellátás szempontjából az a lényeg, hogy az 1671 folyamán bevezetett porciórendszert alkalmazták elvileg a várkatonaság élelmezésében is. Milyen hatékonysággal? További kutatásoknak kell tisztáznia. Jellemző gróf Kollonich Lipót egyik döntése. A neves államférfi, akinek sikerült egyszerre világi és egyházi karriert befutnia, mint egykori katona, majd egyházi főméltóság, kamarai elnök és képzett főhivatalnok, nagy rálátással kellett, hogy rendelkezzék a magyarországi végvárak viszonyairól. Erre vall, hogy például 1669-ben mint nyitrai püspök nem látván más megoldást a nyitrai vitézek ellátására, szabad földet „méretett ki” a várbeli magyar katonáknak.44

Ha áttekintjük a végvárak ellátásának diagnózisait és a megoldási terveket, akkor a birodalmi és a magyar államférfiak írásai, javaslatai között nagyon sok a hasonlóság. Mindkét csoport idézi Machiavellit, követelményeiken átütnek Jean Bodin gondolatai. Á 17. századi tervekben általában érvényesülnek a kor követelményei és tapasztalatai. Hasonló gazdaságpolitikai elvekre lapozhatunk. Ha a kölcsönös vádaskodások hagyományos körein túltekintünk és egységében akarjuk megérteni a szövegeket, feltűnnek a korai merkantilizmus és a korabeli állam elméletek direktívái, Justus Lipsius, Hugo Grotius, majd idővel Sámuel Pufendorf vagy tanítványaik megállapításai. További kutatások feladata lesz áttanulmányozni az államférfiak könyvtárainak hadtudományi anyagát, hogy a közvetlen és a közvetett hatásokról pontos ismeretünk legyen. Többé-kevésbé összehasonlították a magyarországit más országok hadélelmezési viszonyaival és nemcsak ostorozták a korrupciót, hanem az el42 1674, 1676, 1679, 1680, 1682, 1685, 1686. MOL NRA Fasc. 441, No. 16.

43 Takáts Sándor: Kísérletek a magyar haderő feloszlatására 1671-1702. In: Magyar küzdelmek. É.n., h.n.(1929). - Czigány István: A végvári katonaság és a regularitás a XVII. század utolsó két évtizedében. In: Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században. Szerk.: Petercsák Tivadar. Eger, 1997, 43-55.

44 Magyarország története III/ 2 kötet, Bp., 1985, 1404.

29